Egyet én hagytam ott,
az aszfalton parázsló,
kiszívott szálak,
gazdáik metaforájaként
hevernek egymáson.
Utolsó parázsban,
csókolják egymást.
Rúzsfoltos Júlia,
hal magányosan.
Fehér füst keresztezi,
a méreg-fekete éjt.
Kedves Ica és Panka,
köszönöm mind a kettőtöknek. Örülök neki, hogy furcsasága(?) mellett azért tetszett. Vagy pont ezért. Nagyon féltem, hogy nem lesz kedvelhető.
6 hozzászólás
JóóóÓÓóóóóÓÓÓó!
szeretettel-panka
Szeretettel gratulálok remek versedhez!
Nagyon jó! Gratulálok: Ica
Kedves Ica és Panka,
köszönöm mind a kettőtöknek. Örülök neki, hogy furcsasága(?) mellett azért tetszett. Vagy pont ezért. Nagyon féltem, hogy nem lesz kedvelhető.
Jó!
Igazán!
Ötletes!
Grat:sailor
Kedves dorothy
"Gazdáik metaforájaként
hevernek egymáson…
Nagyon igaz.Nagyon tetszett.
Gratulálok. Ági
Kedves Ági,
köszönöm szépen, és örülök, hogy ezt a mondatot emelted ki, szerintem is ez benne a lényeg.
Kedves sailor,
köszönöm a kritikát!:)