Mennyi új csodát rejteget még az élet,
Csak most látom meg, hisz végre élek.
Ha kinyílik szívemben a tavasz rózsája,
Új élet illatával borul egy világ virágba.
Titokban tartani már nem lehet, amit érzek,
Elmondani mindent, mégis annyira félek,
De a félelem is elillan a múltban elveszve,
És a rossz is elmúlik mindent elfeledve.
Egy új élet hangja mély tűzzel lobog,
És a lelkek is mind-mind boldogok.
Minden olyan tiszta, olyan fényes,
Az új élet útján minden olyan édes:
Egy álom, egy mosoly, egy ember,
Ki egy új élet hajnalán ébredt fel…
4 hozzászólás
Az új élet szonettje reménnyel tölt el.
Reményhez!
Ez a vers, mintha a reményhez szólna barátilag. Leírod a barátodnak, hogy mit segített elérni. 🙂 Kedves kis szonett!
Köszönöm.
Kedves Enci!
Szokatlan versszerkezetet választottál. Kicsit visszarepít a reneszánszba. Igazán nagyszerű ötlet volt, hogy szonetett írtál!
Valóban kedves szonett és reményt keltő
Üdv.: Sanyi
Versedet a Véletlen dobta elém, s látva a szonett-formát, elolvastam. Tetszik, a tartalma megragadott. Azonban kérdéseim vannak, mert még e-fajta szonettel nem találkoztam. Én ismerem a Shakespeare-i formát, a Petrarcait, s még Wildétől is olvastam szonetteket.
Azonban mindegyiknél a pontos formai- és rímképletei kötöttek. Azonban versed ezek közül egyikhez sem hasonlóan van szerkesztve. Ugyanis a szótagszámok sok helyen bőven meghaladják a 11-et, ami mindegyiknél előírás. Petrarcánál az Ölelkező rímek dominálnak, míg Shakespeare-nél az abab képletek az előírások. Azonban – mint Nálad: aabb, ilyennel nem találkoztam.
Persze, lehet, hogy ez is létezhet, de én nem találkoztam vele. Viszont akkor is, be kellene tartani valamilyen formát, mert nálad szinte minden sor más és más szótagot számlál.
Lehet, ha az elsőnél alkalmazottat folytattad volna, inkább lehetne szonettnek nevezni.
Érdekelne az eredete.
Szeretettel: Kata