Talán semmi különös nem volt benne,
de éreztem, tiszta a tekintete,
őszinte a szava, és a mosolya,
lehet, hogy épp ezért lettem a foglya.
Olyan fogoly, akit bátran elenged,
hiszen nem birtokol, csak tisztán szeret,
és a madár, ha szabadon repülhet,
a fészkére örömmel visszatérhet.
Talán semmi különös nem volt benne,
ám mégis én lehettem a mindene,
ott állt mellettem minden nehézségben,
örömben, jóban, rosszban, dicsőségben.
Virrasztott mellettem, ha beteg lettem,
és felemelt mindig, hogyha elestem,
anyai gyöngédséggel ölelt karja,
soh’sem ért el hozzám a világ zaja.
Talán semmi különös nem volt benne,
enyém volt sírig tartó szeretete.
Ilyen volt az elképzelt találkozás,
soha be nem teljesült vágyakozás.
8 hozzászólás
Kedves Rita!
Nagyon szép ez az elképzelt találkozás!
“Talán semmi különös nem volt benne,
de éreztem, tiszta a tekintete,”
Itt már a második sorban látszik,hogy mégis volt
különös benne:a tiszta tekintete!
Az ugyanis nagyon különös és ritka!
Az is különös ha valaki:”hiszen nem birtokol, csak tisztán szeret,”
Ez meg különösen ritka:”ott állt mellettem minden nehézségben,
örömben, jóban, rosszban, dicsőségben.”
ÉS A LEGSZEBB:”enyém volt sírig tartó szeretete.”
Gratulálok erre a nagyon szép ´elképzelt találkozásra!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmed. Igen, hiszen naiv voltam mindig. Ezeket az “elvárásokat” természetesnek tartottam, ráadásul most is annak tartom. Nem vágytam híres emberre, a pénz se érdekelt soha – most már nem bánnám, ha lenne, de most se úgy, hogy más adja, hanem nekem lenne lehetőségem arra szert tenni, hogy aztán legyen mit szétosztani – ami számomra fontos volt, azt egyszerűen természetesnek tartottam. A tiszta tekintet – a szem a lélek tükre – mögött nincsenek titkolt szándékok. Aki birtokol, az nem szeret igazán, az tartson házi nyulat, amit be tud zárni ketrecbe, vagy papagájt, bármit, amit bezárhat, elzárhat a világ elől. Akit szeretünk, abban megbízunk, nem szerelünk rá nyomkövetőt, lehallgató készüléket. Tehát nekem ez természetes, olyan természetes, mint a levegő, mely nélkül nem lehet élni. A rabságból szabadulni akar az ember, de akit szeret, aki megadja neki a szabadságot, attól nem akar szabadulni, mert mellette jó helyen van, pontosabban a helyén van. Ha csak valaki addig áll mellettem, amíg szép és kívánatos vagyok, amíg nem leszek beteg, az önző és szívtelen. Aki nem tud örülni annak, ha valamiben sikeres vagyok, nem érez együtt velem, ha valami kudarc ér, az milyen társ? Ha ilyen a barátom/férjem/párom, akkor nincs szükségem ellenségre. A sírig tartó szeretet nem egyenlő a sírig tartó szerelemmel, de a szeretet igenis kitarthat a sírig. Így szeretettek a szüleim, míg csak le nem zárta tiszta tekintetük a halál. Így szeretem a gyermekeim, a testvérem, az unokáim. Számomra ez evidens. Egyébként, attól, hogy nekem nem adatott ilyen társ – sohase voltam jó emberismerő és ez a “képességem” mind a mai napig megmaradt – még igenis létezik ilyen. A testvérem csak három évvel fiatalabb tőlem, vagyis mondhatni, hogy a korosztályom és hűséggel szerette a szüleinket, a feleségét, akivel mind a mai napig együtt él és eszük ágában sincs ezen változtatni, az egyetlen gyermekük és egyetlen unokájuk, valamint hiszem, hogy én is közéjük sorolhatom magam, hiszen mindenben számíthatok rá. Ő meglátogat, ha beteg vagyok, érdeklődik a sorsom felől, mehetek hozzájuk, ha gondom, bajom, örömöm, bánatom van. És rajtunk kívül még hány millió ilyen ember él a földön? Hétköznapi emberek, nem celebek, nem róluk szólnak a hírek, ezért csak a közvetlen környezetük tud róluk. Nem voltak ezek megvalósíthatatlan vágyak. Egy egyszerű fiú, nem baj, ha szegény, ha nem a legsikeresebb, de becsületes, van értékrendje és a szerint él és viszonyul másokhoz is. Ez olyan nagy elvárás?
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Nagyon szép és tanulságos a válasszod!
Köszönöm!
Szeretetel:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy visszatértél hozzám és szépnek, tanulságosnak tartod a válaszom.
Szeretettel: Rita 🙂
Drága Rita:)
Megható, szépséges verset írtál. A tiszta tekintet,őszinte szó /mosoly és feltétel nélküli szeretet a boldogság zálogai.
” én lehettem a mindene,
ott állt mellettem minden nehézségben,
örömben, jóban, rosszban, dicsőségben.
Virrasztott mellettem, ha beteg lettem,
és felemelt mindig, hogyha elestem,
anyai gyöngédséggel ölelt karja,
soh?sem ért el hozzám a világ zaja.”
Kár,hogy csak elképzelt volt de a vágy által megfogalmaztad milyen az ideális .
Körülölelő szeretettel és mély elismeréssel gratulálok.
Napfény
Drága Napfény!
Nagy öröm számomra, ha meglátogatsz és érdemben hozzá is szólsz az adott íráshoz, légyen az vers, vagy próza. Igen, ezek elvileg természetesek lennének. Sokan vágynak sikerre, gazdagságra, jó partit szeretnének. Nekem nem ezek voltak az értékek, hanem az igaz, őszinte szeretet, amit kaptam egész életemben a szüleimtől, ami nem függ sem kortól, sem teljesítménytől, sem egészségtől, sem betegségtől. De, hiszen erre tettünk esküt, hogy jóban, rosszban, egészségben, betegségben kitartunk egymás mellett. Ennyit érnek az esküink. A szüleim sohasem esküdöztek, egészen természetes volt nekik, hogy mellettem állnak, segítenek, ha kell vigasztalnak, velem örülnek, ha jól alakulnak a dolgaim. Ezek annyira egyszerű és természetes dolgok, ettől kevesebbel nem is érdemes beérni. Nem hozott semmit, csak magát és nem vitt semmit, csak magát, viszont hátra hagyott egy fiatal édesanyát, két kicsi gyerekkel és a szüleivel, akik úgy szerették, mint ha saját gyermekük lett volna.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Versed megható és gyönyörű.
“Talán semmi különös nem volt benne,
ám mégis én lehettem a mindene,
ott állt mellettem minden nehézségben,
örömben, jóban, rosszban, dicsőségben.”
Mégha elképzelt is, akkor is szép!
Szeretettel gratulálok csodaszép versedhez:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a kedves hozzászólásod. Olyan szerények és emberiek voltak az igényeim, ám ezek se teljesültek.
Szeretettel: Rita 🙂