Megint egyedül, megint szomorúan,
Megértés nélkül magányosan,
Kidobva elhagyatottan,
Összetörve, eltaposva,
élettelenül megfagyottan.
Várakozva az igaz szeretetre,
Megértésre és békére,
Egy meghitt baráti beszélgetésre,
Örömre és egészségre,
Amit remélem elérek már végre.
7 hozzászólás
Úgy legyen! Szívből kívánom!
Barátsággal Panka!
Köszönöm szépen, azon dolgozom hogy sikerüljön végre 🙂
Kedves Aphrodite!
Ha azon dolgozol akkor sikerülni is fog. Te még fiatal vagy, sok mindent tehetsz az életért, magadért. Elárulok egy titkot, csak neked. Én csak azért tudtam meg e titkot, mert sok felnött embert ismerk, de nem csak optikailag. Amit mondani akarok, azt nem az én szavaimmal mondom el, de az én szavaimmal bizonyitom, hogy igaz, mert saját magam is több embert ismerek, akik csak húsz évvel fiatalabbak nállam, de már ebben a stádiumban vannak:
"Megdöbbennél, hogy mennyi felnőtt halott már belül – úgy töltik a napjaikat, hogy fogalmuk sincs, kik ők, csak várják a szívrohamot vagy a rákot, hogy befejezze a munkát. Ez a legszomorúbb dolog."
Ezért neked nem kell szomorkodni, ami ma számodra szenvedés, az holnap egy értékes tapasztalat lesz.
üdv Toni
Ismerős érzések. Mindnyájunknak kívánom, hogy legyen jó a vége, "végre".
Szeretettel
mesako
Totál átéltem már én is ezt! Persze nem is egyszer! Ezek nagyon rossz dolgok! És az ember életében minimum egyszer megfordulnak! De kopp után hopp jön, és fordítva! Úgyhogy fel a fejjel!
Sok puszi!
L. N.
Szia!
Legalább felismerted a problémát, mire van szükséged és így tudsz rajta változtatni is.
Sajnos rám is a pesszimista hangulat jellemző mostanában, de ne feledd, mindenből ki lehet törni!
Ehhez kívánok sok sikert!
Üdv.:Tamás
Igen,megfogott a versed,tudjuk milyen érzés egyedül ujra,de a remény az mindig él.Üdv:Szekelyke.