a késő őszi szélben
közeleg feléd
***
oly csendben lebeg
rozsda sárga valami
a sötét éjben
***
egy nagy csattanás
két kézzel fejedhez kapsz
a múlt ütött meg
***
sötét semmiből
most egy vakító fény lett
mégsem látsz tisztán
***
emlékek hada
vív harcot a szíveddel
az ész még hallgat
***
egy pár szó után
emberi logikáddal
te is megérted
***
álmod elrabol
honvágyad helyére visz
boldogan ébredsz
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Gyönyörű haiku-csokor! 🙂
Több mindenre tud az ember gondolni, elkalandozni. 🙂
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Egy kiméletlen leltár minden este lefekvés után, a napi történtekkel, és az azoktól előhívott emlékekkel. Szerintem, egy ritka pillanat, amikor az ember őszinte saját magával is, mert tudja, hogy senki sem látja.
Köszönöm, hogy olvastál és
üdv Tüni