patak hideg vízében
nagy kövek között
***
patak gyors vize
már laposra csiszolta
magányos létét
***
senki sem látja
sors kínzó fájdalmának
gyötrő magányát
***
végre egy ember
a vízbe merészkedik
mélyből felveszi
***
örömtől csillog
kis kavicsnak a szeme
puha kéz fogja
***
de váratlanul
egy hatalmas lódítás
víz felett repül
***
repülés közben
hétszer érintett vizet
majd mélybe süllyedt
2 hozzászólás
Szegény kis kavics.
Ő is jobbra számított,
de mindhiába.
Azonban a hét
felpattanás a vízen
remek hattyúdal.
Kedves Tóni bá'!
Haikuid remekek.
Üdvözöl: dodesz
Kedves Tóni!
Remek haikucsokrodhoz gratulálok. Megszemélyesítetted a kis kavicsot.
Ezt a versformát nagyon jól műveled.
a kis kavicsnak
ez a veszte, víz alá
süllyedt örökre,
mégis fennmarad
emléke, hiszen Tóni
versbe foglalta.
Szeretettel olvastam: Kata