ha látod a sebeket
és nincs kötszered
***
kevés kérdésre
rengeteg választ kaptam
sebet szakítva
***
a sivár élet
fájdalmas mindennapja
sírt a szavakból
***
de nem panasz volt
hanem a kis örömök
fájó hiánya
***
halk szavak mögött
a meggyötört emberek
üres szemei
***
néha felcsillant
pislákolva a remény
gyermekét nézve
***
az öt nap otthon
magyarok között élve
mély nyomot hagyott
8 hozzászólás
Szia Tóni! 🙂
Öt nap itthon neked nem semmi, de azért megjegyzem, hogy néha elgondolkodom azon, hogy talán sokkal több napot kéne eltöltenem ott, ahol te élsz. Na, ez csak egy kis intermezzo volt, mert építgetek itthon még akkor is, ha erővel lerombolják.
Ez jutott először eszembe, úgyhogy spontán reagáltam.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Christian Morgenstern azt írta: „Az otthon nem az, ahol laksz, hanem ahol megértenek.” Sajnos a különböző országokban felnevelkedett, és a közös magyar nyelv ismerete, még nem garancia a megértésre. Ezt már nekem többen is jelezték, különböző magyar irodalmi oldalakon, hogy nem értenek meg, mint ahogy én sem értek meg egyes szavak magyarországi jelenőségét, rövidítéseit. Ezért is amikor én otthont írok, először is Óbecsére gondolok, ahol születtem, és ahol felnevelkedtem. Magyarországon eddig csak egy pár napot töltöttem mint vendég, és az nem jogosít fel, számomra az „otthon” szó használatára.
Őszintén megmondva, most sem értem igazán, mit is akarsz a hozzászólásoddal mondani.
Köszönöm, hogy írtál és
üdv Tóni
Kedves Kankalin!
Christian Morgenstern azt írta: „Az otthon nem az, ahol laksz, hanem ahol megértenek.” Sajnos a különböző országokban felnevelkedett, és a közös magyar nyelv ismerete, még nem garancia a megértésre. Ezt már nekem többen is jelezték, különböző magyar irodalmi oldalakon, hogy nem értenek meg, mint ahogy én sem értek meg egyes szavak magyarországi jelenőségét, rövidítéseit. Ezért is amikor én otthont írok, először is Óbecsére gondolok, ahol születtem, és ahol felnevelkedtem. Magyarországon eddig csak egy pár napot töltöttem mint vendég, és az nem jogosít fel, számomra az „otthon” szó használatára, habár e pár sor tartalma, sajnos minkét „otthon”-ra ma reális valóság.
Őszintén megmondva, most sem értem igazán, mit is akarsz a hozzászólásoddal mondani.
Köszönöm, hogy írtál és
üdv Tóni
Tóni, talán nem voltam világos némi kapkodás miatt. Arra gondoltam, hogy sokan menekülnek innen (TUDOM, TE NEM), én is agyaltam ezen, mert megtehetném, de… felveszem a kesztyűt, aztán lesz ami lesz. (Majd egyszer megéget, vagy inkább most, mert elég forró.)
"Visszajönni" egészen más. Az emlékek gyönyörködtetnek. Itt élni és az utolsó verítékkel tolni ezt a roskadozó szekeret… megint más. Tudom, nem tehetsz arról, hogy számodra így alakult, viszont úgy vagy itthon, hogy semmit nem kell tenned azért, amiért én vért izzadok minden áldott nap, és minden áldott este meghalok, de minden reggel feltámadok azért, hogy élhessen ez a kicsiny ország. Remélem, sokan vagyunk! Olyan nehéz megélni ezt, és nem írtam le eddig.
Ez is én vagyok. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! 2
A mostani írásaim is az ott levő időben eltöltött látottakon és a beszélgetéseim folyamán észlelt érzéseimet adták vissza. Se nem kritika, se nem tanítás, se nem lenézés, hanem mondhatjuk úgy is, egy egyszerű helyzetjelentés az ottani, (úgy Magyarországi, mint a Szerbiai oldalon) az én megfigyeléseim és a beszélgetéseimen hallottak alapján. Az, hogy ezek helyesek, vagy nem arról lehet diskurálni, de az eddigi hozzászólások alapján, jól láttam a dolgokat, és akikkel beszélgettem igazat mondtak.
Mindenféleképpen köszönöm, hogy írtál, és elolvasod a válaszaimat is.
Üdv Tóni
Kedves Kankalin! 1
Most már megértem mit is akartál mondani. Távol állt és áll még ma is tőlem, hogy az ottani politikáról írjak, vagy szóljak is valamit, szerintem ehhez csak az országban élő embernek van legális joga. Én mindig, mint a Hajléktalan vers sorozatomban is az emberekről írtam, és nem mint egy ország lakósairól. A hozzávaló információkat is, beszélgetve velük, négy országból szedtem össze, innen Svájcból ahol élek, Németországból ahol minden héten legalább egy fél napot töltök, Magyarországról ahol 44 éve oda-vissza (egy pár nap ott levésel) keresztül utazom, és Ex Jugoszláviából, majd az utóbbi időben csak Szerbiából, ahol születtem, 26 évet éltem, és ahova minden évben hazalátogattam.
Folyt.
Keserűen szép, igaz a versed Kedves Kankalin!Nehéz elviselni a "meggyötört emberek üres szeme"-it. És nincs kilátás a javulásra. Gratulálok szép versedhez! Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi!
Ha Kankalin nevét is írtad a hozzászólásodban, méágis úgy gondolom, nekem szántad. Számomra ugyanis, maga a gondolat számit, akárkinek is mondják, írják.
Köszönöm a gratulációdat, de jobban szeretném, ha ilyesmiről nem kellen írnom, és köszönöm azt is hogy olvastd és írsz is valamit hozzá.
üdv Tóni