mégis könnyedén keltem
boldog mosollyal
***
tudtam, hogy ma jön
nem tudva, hogy reagál
négy hónap után
***
tíz óra körül
hangos telefoncsörgés
kagylót felvettem
***
„Toni, bisch dihei?” *
egy régen várt vékony hang
kérdezte tőlem
***
„Ja-ja” – mondtam – „In **
halbi Stund bin i bi dir!”
's már le is tette.
***
semmit sem várva
az utcára szaladtam
órámra nézve
**
ez volt számomra
a leghosszabb fél óra
az életemben
* „Tóni, otthon vagy?”
** „Igen-igen – Fél óra múlva nálad leszek!”