lépkedtem korán reggel
egyedül voltam
***
cipőm nyomában
a fehér zúzmarás fű
letörve feküdt
***
korai sétám
több fűszál halála lett
fagyva eltörött
***
vissza fordultam
réten mentem tovább, a
kavicsos úton
***
a hóesésben
a puha hótakaró
megvédi őket
***
lelkiismeret
vádoló szavaitól
kedvtelen lettem
**
zúzmarás füvön
soha többé nem fogok
kinn sétálni
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Úgy tűnik ezek a téli képekről szóló haikuid, jobban megfognak..
szeretettel Anikó
Kedves Anikó!
Igen, a télnek, pláne ha havazik, akkor annak egy csodálatos, megmagyarázhatatlan varázslat van, Az aki ezt egyszer átélte, és később olvassa, vagy a képet meglátja valahol, mindi az a volt érzése veszi a hatalmába.
Köszönöm, hogy olvastál, és
minden jót kívánok
…üdv Tóni…