Mézízű harmatot szitál a hajnal,
szempillám ragad tőle, álmot csalna rá,
de egyszerre pattan fel a ragyogó nappal,
s cinege köszönt rám üde kacajjal.
"Pincér!" – intek, s nyargal már a szellő,
virágillattól belőve szédülök.
Avarágyamon nyújtózom, s a felhő
Mámor nyilával egy utolsót rámlő. (Blitzer Csaba)
Nyújtom testem az ébredésre,
Hallgatom madarak trilladalát,
Álmom keresem a sötétségben,
Mielőtt szemem kinyitom végre.
(Helen Bereg)
Szép ez a világ, még így nyitott szemmel is,
Feltápászkodom hát, lábam már érzi testemet,
S lépéseim mind csak azt az egyet kérlelik,
Ne változzon többé már semmi: Szép ez így! (Fiobacci)
Hirdesse az este, hogy lesz holnap reggel,
az örök körforgásban egyre csak szédülök.
Élő kakukkmadár számomra a vekker,
s talpra állok újból, dűlöngélő testtel.
(Blitzer Csaba)
2 hozzászólás
Nocsak itt úgy látom három nagy, három igazi lélelkből költő tehetség jött össze ! Hát bizony nem könnyű az ilyen hármas, de itt sikerült összecsengetni az érzéseket gondolatokat. Nagyon szeretem Helen Bereget, elbitorolhatatlan az elsősége az amatőr irodalmi portálokon. Fiobaccit nem nagyon ismerem, de utánanézek, mert már az első képe a "Mézízű harmatot szitál a hajnal" elbűvölt. Most az elsőséget mégis Blitzer Csabának ítélném, mert nemcsak jó költői képekkel élt, de azt a finom humort azt mosolyos kacsintást, amit ide csempészett bevallom – imádom.
Sok szeretettel ölellek mindhármatokat egyszerre: fefo
Az egyes alkotók szövege szépen követik egymást, a rímek már nem egészen.
Az utolsó két szakasznál már feltűnően nagy a különbség az egyes sorokban a szótagok számát tekintve.
Kata