Égi nyárfák kéklőjégen járnak,
semmibe zuhant repkénynyárnak.
Zafír utcák ragyogó némasága,
zápoerső hullik egymagában.
Álmodik bolond páponya a fákon,
eltévedt szerelem kósza szánkon.
Városi rádiók, negédes dallamok,
ébren álmodó halottőszi sóhajok.
7 hozzászólás
Szia Alkonyi! ébren álmodó halottőszi sóhajok. Varázsos. Klassz ez a versed is. Az első versszak utolsó sorában nyugodtan írhatnád így: egymagába' Jobban rímel az előző sorral. Ennyi kijár az embernek a költői szabadság címszava alatt! Szeretettel: én
Szép jó napot kívánok 😊
Köszönöm szépen a gondolataid, igen úgy akartam eredetileg írni,de lebeszéltem magam🤪😄
Szeretettel: Alkonyi
Szia Alkonyi!
"Álmodik bolond páponya a fákon,
eltévedt szerelem kósza szánkon. "
…megint,megint az a bizpnyos hangulat!
Mintha keresztúthoz érkeznének az érzések…
és ott a kérdés:"merre?"
Keresése annak,ami nagyon fontos,de nehéz megtalálni.
Szép napot 😊
Szeretem,hogy jól érzed sok esetben ezeket a hangulatokat.
Felkapod a tekinteted rájuk,ennek nagyon örülök 😊
😊
Szeretettel: Alkonyi
"Városi rádiók, negédes dallamok, "
Szinte hallani messziröl,ahogy hullámzanak
át a térségen a hangjuk!
Gratulálok nagyon szép írásodra
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia! Nagyon szép verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Gratulálok.
Kellemes tavaszi napokat kívánok jó egészségben!
Zsuzsa
"Álmodik bolond páponya a fákon,
eltévedt szerelem kósza szánkon. "
Köszönöm szépen Zsuzsa 😊
Örülök,hogy tetszett.
Szépséges napokat kívánok 😊
Szeretettel: Alkonyi