(Egykori lányoknak és szépasszonyoknak,
hogy emlékükkel ne kísértsenek.)
Moss meg engem Uram
sok bűn íze sajog
bőrömön és számban
simítsd el homlokom
simítsd meg hajamat
mert hánytorgat az ördög
mészároló ökle
beszakítja álmom
vergődő szívemet
hökkenti lángnyelve
szarvával átdöfi
pupillám csillagát
halálnak porával
testemet megsózza
és csókol csak csókol
míg iszonyatos ajka
húsom le nem tépi
csontom rettenetét
fuvolává gyúrja
így vesz a szájába
lelkét belém fújja!
2 hozzászólás
Ördögbűzös lelkem
nem nyugszik meg soha.
Mért hagytál el Uram?
Mért vagy ily mostoha?
Áldó kézzel símogasd
vaj-fehér csontomat,
sugároz rám erőt,
melyhez társul majd akarat.
Kedves István!
Nagyon jó verset olvastam tőled. Gratulálok hozzá.
Üdv:
Millali
Kedves Millali!
Nagyon köszönöm, hogy elolvastad!
Barátsággal ölel:
István