az első bimbó
pünkösdi rózsabokron
tegnap kinyillot
***
sok szép virággal
pünkösd vasárnapjára
kertünk dísze lesz
***
pünkösd hétfője
apámra emlékeztet
ő akkor halt meg
***
síró kis gyerek
állt ott a koporsónál
hét éves árva
***
édesanyám sírt
és én is sírtam vele
nem tudtam miért
***
később megtudtam
mindenkinek volt apja
csak énnekem nem
***
állok sírjánál
talán ide temetnek
egyszer engem is
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Csodállak, hogy letudtad írni ezt a verset.Nehéz lehetett.Én majd bele haltam a versbe
amit apámnak írtam.Tisztán emlékszem a temetésre nővérem könnyeire, arra
hogyan vigasztalt a bátyám.Ő sose sírt csak belül szenvedett.December 20án volt a temetése.Azóta kegyetlen a december.Nagyapám születésnapom előtt 1 nappal halt meg.
Szóval igazán erős vagy, hogy ilyenről tudsz versben írni.Én nem tudom megtenni.
Szomorú pünkösdöd lehet.Megértem fájdalmad.
Hihetetlen, hogy az évek sem ölik meg a gyászt.Sose gondoltam volna, hogy így lesz.
Üdv:Ági
Kedves Tóni!
Nem voltam legjobb hangulatba amikor versed olvastam.Most nyugodt vagyok.
Vannak dolgok az életben amin nem lehet változtatni.El kell fogadni.
Mondta nekem valaki…Igaza volt.
Üdv:Ági
Kedves Ági!
Mint ahogy már ezen az oldalon is többször leírtam, egy embernek három dolog fontos a lelki nyugalmához:
"Három dolog fontos az életben:
Ha látsz valami igazságtalanságot az életben, és tudsz valamit ellene tenni, akkor tedd meg.
Ha látsz valami igazságtalanságot az életben, és nem tudsz ellene semmit sem tenni, fogadd el úgy ahogy van, és nyugodj bele.
És kérd a a Jó Istenet mindig arra, hogy magadja neked azt azz a tulajdonságot, hogy a ezt a kettőt meg tudd különböztetni egymástol."
Amióta ezt betartom, sokkal könnyebb elviselni mindent.
Ez segitett ahhoz is. hogy ma már, akármilyen módon megírt komment tartalma nem idegesit fel, mert az csak számomra egy információ a kommentet író lelki világának a fényéröl.
Köszönöm, hogy írtál és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Van igazság soraidban.Én konkrétan a valós életen tudom felidegesíteni magam.
Hozzászólásokon minek idegeskedjek?Volt pár versem ami dörzsölte a tűrés határt,
vagy nem értették az akasztófa humorom.Töröltem a verset, mert nekem sem tetszett.
Tudom, hogy amatőr író vagyok.Vannak dolgok az életben mint a betegség,munkanélküliség.Ez az igazi kemény dolog amit nehéz megemészteni és persze családtag elvesztése.Remélem a hozzászólásomat nem sértésnek vetted?Csak feléledtek szunnyadó emlékeim.Jók a tanácsaid és megfontolandóak csak a kivitelezés az életben olykor nehéz.Van az úgy eszik az ember, de nem emészt.Szabolcsi mondás.:)
Üdv:Ági
Ez a vers sok szomorú emléket felidézett bennem. Tudom, hogy milyen érzés, milyen ünnepen fájó hírt a szívben hordozni.
Szépen megírtad az alkotásod!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Mostmár, amikor a hetvenbe léptem, nem is annyira szenvedek az emlékek felidézésében, mint még mindig az unokám, ritka látogatásába. Az emlékek szépek, ha még akkor is amikor megtörténténtek, fájdalmassak voltak, dehát ez az élet. Lassan minden, és mindenki feledésbe merül, és a jövő nem az emberre, hanem a tetteíre emkékezik vissza, és az aki nem tett valami jelentősset, annak csak a feledés marad.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni