a kék tó vizén
fehér hattyúk úszkáltak
kő vízbe csobban
***
a kis sündisznó
csak az anyját követte
kerék gyorsabb volt
***
öt kis libácskát
magasból sas figyeli
már csak négy maradt
***
béka kuruttyol
a gólya csőre lecsap
halálos csend
***
kis egér szalad
egy macska nagyot ugrik
csak halk cincogás
***
hosszúkat ugrik
a menekülő nyuszi
de egy rövid volt
***
a kis őzikét
a fény elvakította
többet nem szalad
12 hozzászólás
Kedves Tóni!
Hét haiku, hét élet, hét sors, hét vég, és eggyé forr.
Nagyon jó.
Igazán tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Habár a Haikuaim tartalmai nem gyönyörüek, de sokszor maga az élet sem, és mivel nekem a legkedvencebb témám (ugyszólván az egyedüli) a mindennapi élet, hát akkor miről is tudnék írni, A mindennapi reggeli körutamon, megálltam és néztem egy cirmos kis cicát (olyan volt nekünk is) ahogy mozdulatlanul ül a magas fűben. Én is leültem, és figyeltem őt, hogy ő mit figyel. Egyszer csak hirtelen egy hatalmas ugrás, és csak egy kétségbeesett haldokló cincogás, és a cica elszaladt az egérrel.
Igen, ilyen kegyetlen az élet. Arra gondoltam, annak ellenére, hogy a cica otthon biztossan kap eleget enni, mégis öl, őt a természete hajtja, de mi hajta az embert, akinek már sok is van, és még mindig "öl", hogy többet kapjon.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon szép, csak szomorú, mert a halál köszön vissza bennük…
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Igen, keserves, szomorú, mint néha maga az élet. Az ember nagyon sokáig nem akar a halál gondolataival megbarátkozni, de ha azt mennél hamarabb megtenné, annál kevésbé félne tőle. Ne feledjük, nagyon sok esetben a halál az egy régenvárt megváltó, de ugyanakkor tud nagyon kiméletlenül durva is lenni. Megérteni, megérteni, talán sohasem fogjuk, de elfogadni elmuszály.
Már Marcus Aurelius is azt írta:
"Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni."
…hát akkor kezjünk el élni, addig amig élünk…
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Szia Tóni!
Micsoda horror! /"mind megette" / A természet törvénye, mondhatnánk, de akkor is szomorú. Egyébként mint alkotás jó, gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Tóni!
A kedvencem "hosszúkat ugrik a menekülő nyuszi de egy rövid volt" Az élet bizony ilyen, hogy néha elvétjük a lépéseket, és máris fuccs neki. Játszottál megint az állatokkal, mindegyik játékosan indul, és tragikusan ér véget. Mint amikor a szorprán le megy altba, és elcsendesül a zene, s a végén már csak a szél süvölt a pusztán.
Mestere vagy a haikunak!
Ölellek: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Igen, nállunk embereknél is sürün egy lépés téves, vagy rövid lett, csak mi úgyanolyan sürün korrigálni is tudjuk, de van amikor minállunk is végzetes. Talán ez a játék az ami az állatoknál nagyobb szerepet játszik mint minállunk embereknél. Ők ameddig élnek, nem gondolnak a halálra(mondják a tudósok), mi pedig minden lépésünkben úgyszólván arra gondolunk, és sok sorsdöntő lépést már eleve elvetünk, egy tulzott félelemtöl irányitott gondolat végett. Habár Deák Ferenc azt írta:
"Az óvatosság, még ha túlzott volna is, mindig figyelmet érdemel, mert a túlzott merészség több kárt okozhat, mint a túlzott óvatosság."
…csak a tulzott merészséget sokszor nincs alkalmunk megbánni, de a tulzott ovatosságot igen…
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Vali!
A valódi élet minden smink nélkül. Ami az egyiknek a halál, az a másiknak az életet jelenti, csak sajnos ma már sörön az ember is belesegit, hár őneki nem az élet van veszélyben.
Jó érzés volt ismét"hallani" téged,
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon mélyreható, csodásan megírt alkotás! Gratulálok!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Tudod, hogy mennyire szeretem a Haikukat, tizenhét szótaggal egy gondolatot meginditani, ami az olvasó fülében tovább cseng, mint egy haztalmas, mindent túlcsengő
gongütés. Vannak nagyon szép, tizenhét szótagbol megírt gonsolatok is , de az nem jelenti azt, hogy minden ami tizenhét szótaggal van megírva, automatikussan egy Haiku is.
Köszönöm, mint mindig amiért oly hűségessen olvasol, és
üdv Tóni
Remek alkotás .
Erica
Kedves Erica!
Nagyon örülök annak, hogy hozzám találtál, és annak is, hogy tetszenek a Haikuim. Igen, ezek a Haikuk talán egy kicsit szomorúak, kegyetlenek, de ilyen az élet.
Robin Cook is azt írta:
"Az élet kegyetlen. Remény és boldogság mulandó ábránd, csak arra jó, hogy az elkerülhetetlen tragédiákat még gyötrelmesebbé tegye."
…talán ezért nem is olyan jó sokat ábrándozni…
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni