A hold csillagot kerget
válladon, kisírom rajta
mindennapi bánatom.
Erős karod harcra kész,
s oltalom, hangját hallom,
szívverésed hatalom.
Szemed fényén
tükröt vet a bizalom,
gondtalanság árnyékában
láthatom.
Búgócsiga pörgésében
vigalom, forgásod az
életben nem tilthatom.
Kísérj végig szökdécselve
utamon,
vagy folyó habján,
lékeletlen csónakon.
Repüljünk szivárványos
szárnyakon,
harmatcseppből kortyolva
fűszálakon.
Számolatlan idő száll
a számlapon,
töltsük el jól,
átlépve az
árnyakon.
Jussunk túl
buta, vacak szavakon,
ne kattogjon agyunkban
a fájdalom.
Életünket töltse meg
a tartalom,
ne rángassa idegeink
madzagon a borzalom.
Fáradtságos nyugalomban
élhessünk,
dallamosság türelmébe
nézhessünk.
Végletekig kihúzva
a létünket,
csillagporos, holdsugaras
léptünket.
4 hozzászólás
DE jó!
Egy rímre felhúzni ennyi szellemeséget, bölcsességet, képiséget, ritmikát, dallamot.
Ez nem csak kísérlet volt azt hiszem.
gratulál: Grey
Kedves Grey!
Irulok- pirulok, ennyi dícsérettől.
Köszönöm.
❤Edit
Kedves Edit!
Lám, most bőbeszédűbb voltál, mint általában, s milyen jó így is olvasni téged. Öröm volt holdsugaras soraidnál elidőzni.
Szeretettel: Laca 🙂
Köszönm, Laca.
Hosszút szeretnél?
Tudom ajánlani a Hangok című " alkotást ". Na, az tényleg hosszú.
Edit ❤