Horkol a hajnal, délre elalszik,
magával viszi az ébredést,
begubózott harmatcseppek
pillangóként tovaszállnak,
álmuk utolsó sóhaját
viszik mennybéli kapukon át.
Álmos hajnal, jó éjszakát!
Csillagok alszanak testvéri fényben,
napöccsük szemet csípő,
langy verítékében,
holdbölcsőben mind
messze ringatóznak,
s míg idelent a csónak
átalhozza tegnap perceit a mába,
a holnap keríti azt növő hatalmába.
Hogy a szürkületből hogy lesz koromsötét?
Alkony engedi el bő nadrágja övét,
fekete szoknyát húz a vékony lábra,
így köszönt be hozzánk éjszaka leánya.
8 hozzászólás
Nagyon érdekes ez a vers. Nem mindennapi szemszögből foglalkoztál a témával.
Köszönöm szavaidat, szusi!
Kedves Csaba!
"Álmos hajnal, jó éjszakát!"
Ez egy hatalmas gondolat! Le is vett a lábamról. Egészében is tetszett a versed, mert hasonló kiváló gondolatokat is felfedeztem az írásodban.
Üdv
((Zoli
Az egész hajnal, éjjel, nap, hold, csillagok kör olyan ebben a versben, mint egy gyermekmese felnőtteknek, amelyben elmagyarázod a dolgok működését…
A holdbéli csónakos jut eszembe…
Köszönöm, prince, örülök, hogy tetszett!
Igen, Irén, ő is kimaradt, meg a hullócsillagok, a felhők, a madarak, a repülők kondenzcsíkjai, nem lett teljes a festmény, de akkor már túlzsúfoltam volna. Köszönöm neked is ittjártodat!
Nem egy hétköznapi vers. Jó. Tetszett.
Ági
Köszönöm, Ági!
: )
Nagyon jók ezek a megszemélyesítések!
Gratulálok: Delory