Nagyon szeretlek, és nagyon hiányzol,
Remélem, kettőnkre mindig vigyázol.
Imádok veled lenni, beszélgetni,
Meg a laptopon filmet nézni,
S karaokee-zni.
Mikor először megláttalak Téged,
Megtetszett nekem szemed, barátságos és vidám tekinteted.
De mivel egy embernek nem csak egy arca van,
Az öröm, bánat, fáradtság rajta más mintát hagy.
Mindig szeretni foglak,
És téged elveszíteni sosem akarlak.
Egy embert akkor lehet igazán szeretni,
Ha teljes mértékben meg tudjuk őt érteni,
És ha bajban van, önzetlenül segítünk neki.
Mert az igazi jótett, nem érdekből való,
Hanem a szívből jövő, és hirtelen kipattanó.
Ne gondolkozz, hogy segíts -e,
Tedd meg mindenképp, és jót kapsz cserébe.
Ha örömet okozol társadnak, magad is boldog leszel,
És ez az érzés a szívedből így sosem vész el.
Értsd meg ezért, még mindig szeretlek,
Ezután el téged sohasem feledlek.
3 hozzászólás
Szia!
Nagyon szép gondolatok ezek szerelemről és barátságról, ha mindenki így gondolkozna, sokkal szebb világban élhetnénk, ahol nem pusztulnak el az emberi értékek!
Ez a legjobb eddigi írásod, szívből gratulálok hozzá!
Üdv.: Tamás
Köszönöm szépen a hozzászólást. És igen, jól látod, nagyon szeretem még most is a barátomat, akiről a vers szól. Üdv.
Szia!Nagyon tetszik a vers.Átérzem mert sajnos nekem is most lett vége egy kapcsolatomnak!
Üdv Stevee