el többé sosem engedlek.
Hallom halk sóhajod,
s szemeidbe nézve
szívem neked adom,
s hogy szeretsz, remélem,
mert én szeretlek téged.
Véget ért a képzelgésem,
ez volt, mit remélt a szívem.
Hisz mással vagy boldog,
egyedül maradtam.
Tudom, nem vagyok jó,
s a csalódás-hadak
végleg győzelmet arattak.