hogy hagyj engem egyedül
kacér mosolyod ne
szegezd arcomnak
ne ölelj lágyan
se féltőn,
vagy törtetőn.
szerelmes álmaid
ne hazudd lelkesen.
nem fog rajtam
az ármány, a félelem.
kértelek, hogy menj el,
hogy ne gyere többé vissza
ne nézz rám többet
és ne vágyj csókjaimra
megvetem szerelmed és
kibújok karodból
letörlöm a könnyet
megfáradt arcodról.
szívemből kitéplek,
mintha sosem lettél volna,
álmomban ez talán meg is valósulna.
5 hozzászólás
Kedves Jodie!
Ismételten csodálatos verset írtál. Bizony nehéz kitépni a szerelmet szívünből…
Üdv
Kedves Jodie!
Nagyon szépen fogalmaztad meg e szabad formában megírt versedet a szakításról, ami a tartalomra és külalakra is vonatkozik. Ha jól gondolom, a szakíásról szól.
Egy megjegyzést fűzök hozzá. Rendes mondatokba foglaltad a gondolataidat, hiszen mindenütt pontot tettél a végére. Azonban akkor lenne igazán jó, ha a mondatokat nagy betűvel kezdenéd. Ez csupán jóindulatú megjegyzés. A döntés a Tiéd!
Szeretettel:
Szokás szerint megragad a versed mint mindig,jó téged olvasni mindig.Üdv:Szekelyke.
Sziasztok, köszönöm kedves szavaitokat, és a tanácsokat is.
Mint már egy másik szabad versemnél írtam, azért használtam kis kezdőbetűket, mert ha szabályok szerint haladnék, azzal megtörném a gondolat lendületét, és erőltetetté válna maga a vers is.
Egyúttal azt is gondolom, hogy a költészet attól gyönyörű és szabad, hogy benne lehetőséget kapunk áthágni a szabályokat 🙂
Szeretettel, Jodie
Kedves Jodie!
Lendületes vers. Szóhoz se jutok. Nagyon jó! Gratulálok!
Ági