Kitölteni kis füzetem,
Eltölteni az életem
Ily értelmetlen sorokkal.
Poharamat teli töltöm,
Megdöntöm és neki dőlök
Partneremnek vállára.
Lelassulnak perceim.
Haldokol. Zavarosan rostokol
Ereimben az alkohol
És az asztalon lévő kóstoló
Rám mereszti szemeit.
Talán. Talán.
Minden asztal horkol
És a légy is halkan mormol
Az orra alatt. A szemtelen
Borra szállott s kortyolt.
Az órán ismét fordult a mutató, az untatóm.
Félhomály. Egynéhány rafinált
Öregúr pöfékel. Karikák
Úsznak a fagyott sötétben.
Két pohár szalutál serényen-Sörényen
S ők maguk az örömök.
A pulton kopott könyökök,
A józanság kint könyörög,
Bent pár haldokló nyöszörög.
És én részegen agysejtet ölök
De továbbra is hűsölök,
És nevetve szürcsölöm
„Drága, de jégen hült söröm.”
Az utolsó sor József Attila 1937-es verstöredékeiből való.
6 hozzászólás
Látom magam előtt a kiskocsmát, és én is ott ülök, s ölöm agysejtjeimet. Nagyon tetszik:)
🙂 köszönöm szépen.
Nagyszerű vers ez, képszerűen érzékelteti az eseményeket, és épp ezért tetszik!
Üdvözlettel: Aphrodite
Örülök neki. Köszönöm szépen aphrodite! (:
Szia!
nagyon joooooo!!!!! Mozgalmas, sokatmondo a kepek csodasak.
Plussz Jozsef Attila toredekkel engem meg is foztel akar malatanak is:)))
udv:messi
Nagyon szépen köszönöm, nagyon jól esett. (:
Nagyon régen írtam ezt a verset, és talán csak a második versszaknál tartottam mert nem tudtam tovább haladni vele, de amikor megláttam azt a sort a József Attila verses kötetben akkor tudtam, hogy ezt nekem való, ezt nekem írta ehhez a vesemhez. 😀 És ezután már viszonylag gyorsan elkészültem vele. (:
köszönettel: bandrás