Sziromtalan éjszakákon,
mikor elkerül az álom,
érzelmeknek halk talaján,
hallgatom a vágy kacaját.
Elterül hold tányér íve,
az éj tócsájába loccsan,
ajkaim közt epeíze,
vár a keserédes holnap.
Aszott bú is nevetséges,
csillámló könnye temérdek,
sikongató zaja hangos,
túlkiáltja a visszhangot.
8 hozzászólás
Kedves Edit!
Talán nem megfelelő címet adtál a versnek, hiszen nem látok semmiféle kísértést. Valamiféle kísértetre azonban lehet asszociálni, így javasolnám a "Kísérteties éj" címet. 🙂
Szeretettel: dodesz
Igaz, igaz….ványadt ványadtovics vinyov, bölcset szóltal!
Restaulálás alá veszem a címet!
Köszönettel, szeretettel kívánok szép napot!
Edit
Kicsit ijesztő ez a kísértés kedves Edit, de a köntöse tetszett.
Szeretettel gratulálok: Ica
Igen Ica, ijesztő.
Szeretettel: Edit
Nálam már az " epeíze," megtette a hatást.
Andrea, talán hamarosan eperízről írhatok.
Edit
Gratulálok versedhez szeretettel. Üdvözöllek ☺
Köszönöm!!!
💖
Edit