(Fővám)
Idegen naplemente, idegen szavak
A lépteim mégis ismerősek
A budapesti kőnek.
(Kálvin)
Most fent vagyok,
Most lent,
Sosem látszok igazán,
Könyveken át átlátszó a világ.
(Astoria)
Ki legyek ma, kit szeretnél látni?
Döntse ezt el a hatodik gintonic.
(Deák)
A fénye és lénye vagyok ennek is,
Feltúrt aszfalton át távozik még egy nap.
Rágóként ott ragadtak szavak a fűben,
Rálép, megtalálja, egy embert keres ő is.
3 hozzászólás
Hello!
Engem megnyertél a verseddel, már csak azért is, mert igazán közel áll hozzám Budapest, no meg mindenféle Körút belseje és külseje… :)) Legjobban a "Deák" tetszett, szerintem/számomra ez a legkedvesebb szöveg (és hely).
Örültem, színt vittél a napomba!
Üdv,
Balázs
Kedves Balázs,
Örülök neki, hogy tetszett és hogy valamennyire tudtál kötődni a kontenthez.:)
Ha ebben a pillanatban megkérdeznének ki a kedvenc költőm, te lennél az. Sírni tudnék a gyönyörűségtől, ahogy olvaslak. Annyira mai és annyira poétikus minden versed!
Minden elismerésem!
Poppy
U.i.: Budapestből valami újat/mást megmutatni nem könnyű, neked szubjektíven sikerült, gratula!