A poéták minden istenéhez
Írni, írni! Írni!
Add, hogy én ezt tegyem!
Írni! Írni, írni!
Hisz ez az én legy-em.
Írni, írni! Írni!
Örök egész létben.
Kering költő-sátán,
de én őt nem félem.
Kering sátán-költő!
Gonosz verset írat,
ám én Költő legyek,
nem lel hozzám hidat,
de nem ám!
Írni mindent jóra.
Igaz léthez-valót,
bűnben nem hagyót.
Földre a holdsarlót.
Sírni, sírni, sírni?…
Sírjunk, hogyha ez kell!
De:
penna+papír+ihlet…
soha-sose vessz el!
Írni, ütni-verni!
Ha kell, leszek zsarnok.
De ne tépjen, marjon
sok vers-etlen karmok.
Írni, menni, jönni
akár pokolmélybe,
nem tud veszni bele
lelkem költő-énje.
Nem bizony.
Írni, igen, írni-
tőled én ezt kíván,
kihez repül, siet
minden költőimám.
Legyen, hogy én írok.
Eposz, dráma, regény.
S kelljen mindez úgy mint
földnek êgi kenyér.
Poétaisten!
Vagy-e, ha nem, mért nem…
Adjad meg, ó, nékem,
ne is kelljen kérnem,
írni, írnom végnem.
Halni, tűnni, múlni,
veszünk, hogyha ez kell!
De írj, írjak, írjam
örök életemmel.
örök életemmel.
1 hozzászólás
Kedves Madár!
Nagyon tetszett ez a buzdító írás!
"Írni, írni! Írni!
Add, hogy én ezt tegyem!
Írni! Írni, írni!
Hisz ez az én legy-em."
…és ahogy sokféleképpen fejtegeted az írás fontosságát!
Nagyon jó!
Szinte eskütétel az irodalom asztalán!
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Ez különösen tettszett:
"kihez repül, siet
minden költőimám"
nagyon ötletes,egyéni,biztató,kérö is egyben