Vagy csak felmérted
ormótlan alakom
minden egyes hajlatát,
a zord táj vadon nőtt
ragadozó virágait,
a magas hegyek
szirtjeinek peremét,
a szűk völgyek csapdáit,
míg végre rátaláltál
a parányi, selymes füvű
mezőmre.
Nem irányítottak fények,
koordinátákat sem adtam,
te fedezted fel
a rejtett leszállópályát.
14 hozzászólás
Kedves Csaba!
Nagyon jó ez a navigáció nélküli landolás. Gratulálok!
Köszönöm, János!
Kedves Csaba!
Nem semmi sorokat olvashattam! : )
Szeretettel: Tünde
Köszönöm, Tünde!
Nagy vers. Az egyik legjobbad.Jó kis landolás 🙂 Gratulálok!
Ági
Kösz, Ági, de ne túlozz!!!
Húha, TAZ. Tényleg nagyon jó vers.
Az tetszik benne a legjobban, hogy tulajdonképpen kevés szóval, nagyon visszafogottan, mégis, mindent kifejezel.
ÜHHHHHHH. Ütős!!!!! Szusi kiütve!
Csaba! Számomra az egyik legjobb versed amit Tőled olvastam! Gratulálok!!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm, Rea! Kevés szóval, az igaz. Bár én meg pont emiatt nem érzem magam jól a bőrömben, hogy mostanában ilyen túl szűkszavúan fejezem ki magam, valahogy elvesztettem a lendületet… bár van ismerősöm, aki erre a versre is azt mondaná, hogy jó, de a felét nyugodtan kihúzhatod. 🙂
Ó, Szusi, remélem, azért nem fogtál padlót, nem dobtad be a törülközőt. Nem szándékoztalak KO-val kiütni. 😀
Köszönöm, Marietta! Bocs, hogy neked csak ilyen tömören reagálok. 🙂
Ez valóban nagggyon ütős!!!!!
Gratula!
barátsággal:Zsolti
Köszönöm, Zsolti!
Szép, nagyon. 🙂
Köszönöm, Szandi! 🙂