Halványkék mezőn apró lángok gyúlnak.
Rád nézek és szemeimmel megcsókollak.
Lágy suttogó érintésbe foglalom vágyam.
A számmal ölellek, az ujjaimmal látlak.
Testem beszél, szavai utánad nyúlnak.
Megzavart érzékeim követelnek maguknak.
Akarlak, mert másnál több és jobb vagy.
De csak tőlem, az én szerelmem által.
6 hozzászólás
Szinte szégyellem, hogy csak most találtam Rád. Most viszont végigolvastalak, és nagyon tetszik, amit és ahogyan „művelsz”. Az életünk egyik legfontosabb dolgáról írsz elismerésre méltó biztonsággal, a jó ízlés határait tiszteletben tartva, színesen, nagyon szép képeket, kifejezéseket használva.
Gratulálok a munkáidhoz és várom a továbbiakat. a.
Szia antonius.
Örülök, hogy rám találtál és elolvastad a verseimet. Köszönöm a szép véleményt, igyekszem továbbra is betartani a határokat, de úgy, hogy aki olvassa legalább egy kicsit beleborzongjon, ha maga elé idézi a képeket.
Titkos
A titokra lassal fény derül.Szépen számomra is érthetően írod le érzéseidet,a pillanat gyönyörét.A tartalom arra enged következtetni,hogy egy nagy szerelem kellős közepén vagy most."Így nem nehéz !"No ez vicc volt.Gratulálok!
Szeretettel üdv:hova
Szia Hova.
Bevallom őszintén, ezt a verset a te kedvedért tettem fel. Magam kevésbé tartom jónak. De az olvasó véleménye is nagyon sokat számít, hiszen abból méred le: értik-e, amit el akarsz mondani. Ki szeretne az asztalfióknak írogatni, mely sosem mond véleményt?
Titkos
Finoman erotikus ez a versed is!
Remekül tudod bújtatni!…:):):)Vagy titkolni?…:):):)
Gratulálok!
Lyza
Szia Lyza.
Ejha. Rátapintottál!
Titkos