Látnom kellene
s megérinteni,
mint csodatévőt
hűs tenyeredbe
rejteni lázas arcom,
s ujjongva várni a végsőt,
a jajongó
lüktető
Feloldozást,
hogy a perc
örökké tartson
s maradjon velünk,
hogy csillag lánggal
lobogjon felettünk
míg kifulladásig
zihál szerelmünk
és az ölelkezés
tékozló varázsa
egy könnycseppet
csal a szemeden
1 hozzászólás
Szereintem talán jobb lett volna központozás nélkül ez a szép vesed kedves István.
Lehet, h. úgy is akartad, csak nem kell a kezdő nagy betű és a vesszők sem Bocs…
Egy lélegzetnyi szerelem! Tetszett!
Szeretettel gratulálok: Ica