Árva volt lelkem, s elveszett,
elhagyott hitem, reményem.
Hasztalan kerestem a szerelmet,
úgy elbújt, hogy nem leltem.
Ám rádöbbentem egy perc alatt,
nem csaphatom be magamat.
Megértettem, mit rég tudok,
nélküled én semmi vagyok.
Ölelésre tárt két karom,
puha, meleg oltalom.
Égő sebeidet könnyemmel
eloltom, ha engeded.
Mit számít már a múlt?
Feledjünk minden bajt és bút!
Adjuk át magunkat a mának,
hódoljunk be a szív szavának!
Most békesség árad szét bennem,
hallhatón csobog ereimben.
Lelkem a lelkeden megpihen,
s rád bízom örökre életem.
13 hozzászólás
A legnagyobb beteljesülés, ha megtaláljuk szerelmünket, és lelkünk lelkén megpihenhet.
Szeretettel: Rozália
Kedves Borostyán!
Kellemes érzés tőltött el miközben olvastam versedet. Bár sajnos mostanság nálam is kezdenek előbújni a szívbajok, mégis élmény volt olvasni.
Gratulálok! Üdv: Metal Koala
Irigylésre méltó érzés!Grt.Z
Kedves Rozália!
Igen, az igaz szerelemért meg kell küzdeni, ám ha (újra) megtaláltuk, minden küzdelmet, gyötrelmet elfeledünk, és csak örülünk egymásnak:)
Üdv: Borostyán
Kedves Attila!
Szívből kívánom, hogy "szívbajaid" megoldódjanak:)
Üdv: Borostyán
Kedves Zarzwiecky!
Irigykedj csak nyugodtan:)
Üdv: Borostyán
Boldog, beteljesült szerelem. Szépen megírtad.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Jól érzed:) Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyan!
Jaj de jo olvasni ilyen szepen összeszedett vallomast.
Gratulalok!
Üdv:
hamupipö
Kedves Hamupipő!
Köszönöm, hogy velem örülsz, jólesik nagyon:)
Üdv: Borostyán
"Lelkem a lelkeden megpihen,
s rád bízom örökre életem"
Nagyon szép befejezés,
de tetszett az egész!:)
Kedves Dóra!
Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Köszönöm, hogy ilyen szép verset osztottál meg olvasóiddal, írótársaiddal, nekem épp aktuális a vers témája, és ezért is hálás vagyok és köszönöm, hogy olvashattam Versedet itt. Gratulálok!
Szeretettel, írótársad:
Aphrodite