Lélek háborgása, erőtlen erő!
Veszett energia, lelki útvesztő.
Pocsékol az, ki szüntelenül lázad,
Bosszút forralni más ellen, gyalázat!
A bosszú lázadása tévútra vezet!
Bölcs, ha békesség, helyette fegyvered!
A békés gondolat, türelmes kitartás,
Becsületes munka, lelki megnyugvás!
A bosszú, lelki nyomorba taszajt!
Nem lesz bölcs csíra, mely a lélekben kihajt.
Vigyázz lelkedben, a béke csírájára,
Adj néki meleget, dús lomb legyen fája.
A lelked egy tenger, mely ringatja a hajót.
A hajó, a sorsod, te az irányító.
Háborgó tengeren, imbolyog a hajó!
Mielőtt célba ér, nyugalom lenne jó!
Csitítsd a háborgó tengert, ne erősíts szelet!
Háborgó tengeren utazni, nem lehet.
Legyen a tenger sima, békés tükör,
Melyen a hajó, ringva előre tör.
Irányítsd a hajót, békés bölcsességgel,
Meglásd, ha meging is, soha nem borul fel.
Légy ura magadnak, sorsod hajójának,
A ma ad biztonságot, sorsod holnapjának.
Ma teremted, a holnap tengerét,
Válaszd hát a béke melegét.
Ne a bosszút, a lélek útvesztőt,
Válaszd a ringó hajót, az előretörőt!
2005. dec.
1 hozzászólás
Szép hasonlatok, és a béke allegóriája is végigsiklik a versen, ami nagyon tetszett – jól megválogatott szóösszetételek, bár itt-ott volt nehézségem ("bölcs csíra")
Köszönöm a cseppnyi útbaigazítást 🙂