ha hozzád mennék
magammal
lázas tavaszi illatokat vinnék
vinnék fényt és meleget
vinném kezemben
a szívemet
a zöld mezőket
ahol harmat lennék
tereád
fehér
gyöngyöket
permeteznék
ha szabad, ha nem
szeretnélek !
száz
karral is ölelnélek
száz csókkal is csókolnám
enném
a szádat
bozontos
gyönyörű
csodádat
édes sós tengeremben fürösztenélek
gesztenye göndör lángjaid
között égnék el
s combjaid szorításától
pirulna arcom
még reggel van
…zöld erdőben is jártam …
ragyog a nap
ablakom előtt nyílik a vad-meggyfa virága
s a vágy
ez a tavaszi áhítat
szabad-e locsolkodni ?!