Membránok halmazát nem látja szemed,
az idő vasfogán tapogat kezed.
Megfognád, nem tudod – homokszem tered…
Beton-menny kék boltján koppan a fejed.
Membránok rezdülnek, patások ina
tűzvörös lávaként nyújtózó rima.
Perzsel a tűzözön – nyelved is sima…
Nem segít rajtad más: tűzforró ima.