Hosszú rétek felett megállnék,
Leszállnék.
Találkozhatok ott veled, kedves,
Ott láthatlak téged: heves
Szerelmes.
Ó! Messze, messze szállnék
Óriás erdők felett megállnék,
Leszállnék.
Láthatok sok kedves állatot,
Szép, illatos, harmatos virágot,
S halált ott.
Ó! Messze, messze szállnék
Fekete temető felett megállnék,
Leszállnék.
Sírok között járhatnék,
S saját nevem nézhetném.
S ott meghalnék.
Ó! Messze, messze szállnék,
Mennyben ott megállnék,
Örökké élnék.
6 hozzászólás
Kedves Viktória!
Lehet ilyen szép, csendes az elmúlás, de lehet fájdalmas is,
és akkor talán lehetne ez is.
Ó! Messze, messze szállnék,
pokol tornácán megállnék,
tűzben járnék,
táncot az ördög kedvesével,
az összes ledér teremtéssel,
perzselő lángba tovább élve.
Tetszett a versed, nagyon, és ne haragudj, hogy egy kis szösszenettett írtam hozzá.
Üdv: József
Kedves Szhemi!
Örülök, hogy tetszett. A kis szösszenet nagyon ötletes volt. Valószínűleg, folytatódhatna még a vers, ha akkor eszembe jut még valami hozzá :).
Üdv: Vicky
Kedves Viktória!
Érdekesen állítottad, szép ruhába öltöztted a elmúlással kapcsolatos gondolataidat. Itt-ott borús hangulatú, de a vége a megbékélést idézi.
Örömmel olvastam,
gratulálok Neked és
Józsefnek is, aki ilyen ötletesen kiegésztette,
mindkettőtöknek ötössel honorálom'
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm az újabb gratulációt. Tudom, egy vidámabb hangvételű verset ígértem :). Még keresem a megfelelőt 🙂
Üdv: Vicky
Jaj ilyen helyre még ne szállj le! Az élet szép és tele van meglepetésekkel. Hidd el!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Igen valóban. Én úgy érzem, hogy sokkal megkönnyebbültebb vagyok, és jobban látom az élet szépségét, ha kiírom magamból az ilyen gondolatokat!
Üdv: Vicky