A ház hol élek, rég enyém,
(meg lakják emberek).
Jó bérlők, fizetnek pontosan,
adnak kolbászhéjt’, tejet.
Szeretem, hogyha simogatsz,
akkor dorombolok,
de vigyázz, ha kedvem tartja úgy,
akkor meg karmolok.
A szomszédbeli kisherceg
nagyon bejön nekem,
ha becézget, meg udvarol,
hátam meggörbítem.
Szeretem, hogyha simogatsz,
akkor dorombolok,
de vigyázz, ha kedvem úgy tartja,
akkor meg karmolok.
A másik szomszéd (víg legény),
csinálunk sok-sok mókát,
kamrából tejfelt csenünk,
majd kergetünk bámész verébfiókát.
Szeretem, hogyha simogatsz,
akkor dorombolok,
de vigyázz, ha kedvem úgy tartja,
akkor meg karmolok.
Egy másik szomszéd: az öregúr:
Udvarias és tapasztalt,
látta vagyok épp szomorú,
átjött és megvigasztalt…
Szeretem, hogyha simogatsz,
akkor dorombolok,
de vigyázz, ha kedvem úgy tartja,
akkor meg karmolok.
Az az ostoba vén kuvasz meg
nem boldogul a lánccal.
Körüljárom hát kecsesen,
Játszom tér- idővel, halállal.
Szeretem, hogyha simogatsz,
akkor dorombolok,
de vigyázz, ha kedvem úgy tartja,
akkor meg karmolok.
Unod magad, és van Időd,
nincs gondod semmi másra.
Átjöhetnél, tán összejönnénk
egy közös miákolásra.
Szeretem, hogyha simogatsz,
akkor dorombolok,
de vigyázz, ha kedvem úgy tartja,
akkor csak karmolok.
6 hozzászólás
Jaj, de macskás! Miauuuu!
asszem, igazad lehet!
+ kösazönöm, hogy elolvastad
Nekem nagyon bejött!
Gratulálok: ica
Szia, és örülök, hogy tetszett, + köszönöm, hogy elolvastad.
túlpart
Kedves túlparti!
🙂
Mindig is tudtam, hogy nem kel túlbonyolítani a dolgokat, itt van erre ez az élő példa.
Köszönöm szépen!
Üdvözlettel: Szabolcs
néha a dolgok ettől bonyolultabbak, és kösz, hogy olvastál