Nélküled szomorú az élet,
A boldogságot elvette az ígéret.
Hazugság volt minden ami épült,
Az ember a fájdalomtól majd el szédült.
Tanulj ott szeretni,ahol nem szeretnek téged,
Ahol képmutatás,és hazugság az élet.
Amit felépítesz reggeltől délig,
Azt lerombolják déltől estéig.
Építs szélben kártyavárat,
vagy tájfun idején faházat!
Mindent lerombol a természet.
Mi marad utána?
Az enyészet.
Szomorú szívem bánat járta át,
segély kiáltásom süket fülekre talált.
Beszédem annyit ért,mint falra hányt borsó…
Még jó, hogy nem volt mellettem korsó!
Próbálj ott virulni,ahol sötétbe tesznek…
Ha elmennél,el nem engednek.
Ott ahol a lelked lassan elsorvad,
csak más becsületén ne essen csorba.
Lelked nem bírja a terhek garmadát…
Feladsz mindent ami éltetne tovább.
Pár centi hiányzott még…
S pusztulásba taszított volna a lét.
Felálltam, és meg tudtam állni.
Most már megmondom,hogy kiakarok szállni.
Nem tart vissza sem pénz,sem ígéret,
Mert számomra nélküled mit sem ér az élet.
2 hozzászólás
Ez egy fájdalmas vers, a bánat nagy múzsája a léleknek.
Örülök, hogy már feldolgoztad.
Szeretettel: Angie
Kedves Angie!
Köszönöm,hogy nálam jártál és hozzászólásoddal megtiszteltél.
Szeretettel:Erzsi