a város fölött ameddig elláttam
kéklett
a messzeség
felhő sem volt
a kakastaréjos fák
arany színben lobogtak
ahogy felöltöztette őket sugaraival
a fény
a szél hűvös volt kicsit
de nem fáztam
nyárfámról
ritkuló levelek integettek rám
láttam ahogy megálltam előtte
hogy
árnyat adó zöld színeit
most hajíttatja el vele
az októberi nyár
7 hozzászólás
Az ősz színei, a nyár az őszben hangulat nagyon jól érzékelhető. A hajíttatja szóból kifelejtettél egy t betűt. Szerintem javíttasd, megérdemli a vers.
Üdv: Kati
Kedves Kati ! Kösz. Írtam neked mailt régebben . válaszolsz is majd ? vagy csak itt ?
vagy itt se ?
Kedves István!
Nem kaptam tőled mailt, hová küldted? Általában nem hagyok válasz nélkül semmilyen üzenetet sem. Küldd el újra, légy szíves!
Nagyon szep vers, tetszik, hogy azt irod "nyarfamrol" – ettöl szemelyesebb lesz az egesz. Az utolso harom sor pedig kiemelkedö, nagyon jo ez a kep, amit leirtal. (szineket elhajitani…)
Gratulalok hozza,
H.
Kedves Szilkati
a Napvilágon lévő email cmedre írtam és átmentem volna hozzád Szolnokr ha ott vagy .Az én mailen
szetvili@t-online.hu. Lehet hogy félreütöttem , bocs. de örömmel telálkoznék veled
I.
Kedves Hayal
köszönöm kedves szavaid !
István