Szerettem valakit.
De ő nem igazán!
Mindez csak pillanatnyi helyzet volt csupán.
Kiderült nem vagyok jó,
Nem ide és nem erre való.
Elbúcsúzok hát mindenkitől,
Megteszem azt ami majd mindent kitöröl.
Nevet / neveket nem mondhtok sajnálom.
Eddig reménykedtem: teljesül majd az álom.
Amit elterveztem, nem félek megtenni,
Vágyom már az örök nyugalmat elérni.
Csalódtam az életben, és csalódtam emberben.
Emiatt tört össze az évek alatt szívem.
Legyen e pár szó, most már utolsó,
E világ számomra egy kietlen sötét folyosó.
Búcsúzom hát, kísérjenek utadon végig e szavak,
De vigyázz, eljön a nagy visszatérési nap,
Mikor mindenki majd azt érdemli, amit kap.
4 hozzászólás
Kedves Aprodite!
Szomorúság járja át egész versedet. Hagy emeljek belőle ki két mondatot: "Vágyom már az örök nyugalmat elérni." és "E világ számomra egy kietlen sötét folyosó."
Hagy kérdezzem meg: Úgy-e csak a versben gondoltad így, a valóságban nem így van!?
Szerintem túl fiatal vagy ahoz, hogy ilyen gondolatok foglalkoztassanak.
Várom a válaszod
szeretettel: Kata
Kedves Kata, igen a versben gondoltam így.
Sajnálom, ha így történt.
Ne add fel!
Engem is szivattak már meg.
Mégis élek.
Tamás
Nagyon szep az alkotasod.Szivbol gratulalok.Kivanok jo egeszseget,sok eleterot&ujra rad talaljon az akivel szivbol szeretitek husegesen egymast.Tisztelettel7emberi szeretettel,a messzi tavolbol