Ha írok nem marad nekem semmi.
Betűkbe kódolva papíron röhög.
Üresedve pokolra kell menni…
Ki hallja meg azt, ha a bolha köhög?
Bennem a szavak dallammá válnak,
de nem érzékeli azt a fül soha.
Csak fekete sorok kiabálnak
hangtalanul. Ez nem a torok szava.
Elmutogatnám activityzve.
Szemem a távolra régen nem tekint.
Eljátszanám életem kicsibe,
és elbuknám az előadást megint.
1 hozzászólás
“Eljátszanám életem kicsibe,
és elbuknám az előadást megint.”
Ezt az érzést ismerem én is.
Szeretettel és tetszéssel: Rita 🙂