Park sötétje vesz körül,
a lámpa pislákol,
sötétből egy sikoly,
vérfolyam lábaim között,
szakadt ruhás alak szemem előtt,
vér nyaldossa zsebeit,
de nem mossa le tetteit,
de ő nem rezdül,
szemembe néz,
s már szívemben a kés,
ilyen az ország is,
az egész élet hamis,
az egyszerű ember szenved,
míg az úr az aranyban fetreng,
s kopasztja saját népét,
de emlegetjük mi még nevét,
s ledől ő szobra is,
lehet bronz vagy arany,
mint egy dúvad,
úgy rohan halálába,
a nép karjaiba.