Settenkedő a tél,
lassan,lassan eszmél,
Harmónia a természet,
nincs még itt az enyészet,
Ő még szabadon henyél,
télen megáll a kapanyél,
Emberek járják az utcákat,
keresnek holnapokat, mákat,
idejük nagyrésze így tellik el,
az éjszaka után jő a reggel.
A kezdet egyben a vég,
álmodom egy ideje, rég.
Várom, hogy a képzelet
nyarat hoz s nem telet,
a szűkmarku bukszák helyett,
a zsákom kincsekkel tellett,
szeretet és együttérzés,
a legnagyobbak nem is kérdés,
szűk esztendők távozzatok
szerencsés új évet hozzatok.
Hulljon le a magyar átok,
Szálljon a szerencsemadár rátok
és ezerévnyi búskomorság,
menjen el, nincs több kórság.
Legyen egész-egy a nemzet,
Isten belőle csak egyet nemzett.
1 hozzászólás
Szép gondolatokba formáltad, versed mondandóját!
Üdvi: dp.