Télre zárt üzletek
lehúzott redőnye
alszik. Csend-fellegek
érkeznek felőled,
míg kedvetlen sétánk
kihűlt szerelmet bont.
Ellobbant már a vágy,
mi bűvkörébe vont,
mint elemésztett lény,
elmúlt már. Bágyadt nap
sugara vonja fény
glóriába hajad,
míg egymás dúlt arcába
vagdosunk vádakat.
Férfi és nő harcába
most dallam áradat
Szűrődik. Nézd, nyitva
Egy régi presszó, hol
megnyílt szívünknek titka…
S most szívünk haldokol.
Hideg székek rideg
fehérje őrzi kedv-
telen, sápadt napok,
arcok és holnapok
zimankóját. De áll
még fasorban a nyár,
melynek lombja alatt
sokszor csókoltalak.
A parkban szél bujkál,
lassan tűnik a nyár,
levetve köntösét,
csókot hint szerteszét.
Elhagyott, árva park,
őszbe borult padok,
ember nem járta part,
morgolódó habok…
Eh, mindig a vita…
Ölni szakadatlan
egymást… hagyjuk ezt ma,
hadd legyek gondtalan…
A zöld csíkos roló
feszül még gyér napon…
Igyunk egy utolsó
kávét a teraszon!
22 hozzászólás
A lemondás, belenyugvás hangulata árad.
Többször is elolvastam, tetszik…
Gratulálok, Judit
Nagyon… nem is tudom, csak egyszerűen tetszik, illik a mai hangulatomhoz is. Borongós lemondó, még szomorú is egy kicsit. Ez mind, mind benne van, De az is, hogy egyszer szép volt. Szeretettel Era
Kedves Era!
Valóban szép volt egyszer. Mint ahogy minden szerelem szép az elején, és azután egyszer csak elromlik valami. És utána már lehet, hogy nincs megállás…szakítás a vége.
Köszönöm, hogy olvastad és véleményt írtál.
Gratulálok a versedhez, szép.
Szeretettel: Rozália
Kedves Judit, örülök, hogy ismét olvastál, és tetszett.
Kedves Rozália, köszönöm az olvasást. Rád mindig számíthatok. Köszönöm.
tetszenek a verseid
ez is remek
gratulálok
Fájdalmasan szép.
Bocs öt csillagot akartam adni.
Kedves János, örülök, hogy olvastad.
Köszönöm, kedves András, és azt is, hogy jössz időnként.
Kedves Irén!
Különösen a vége tetszett! A mai ember egy szakítást higgadtan, nyugodtan, s mint írtad egy kávé mellett is elrendezheti. Nem pedig mindig üvöltve, kiabálva megfélemlítve a másikat, emberi mivoltából kivetkőzve lehet. Egy szakításkor sem az elsők, sem utolsók nem leszünk,de ha kell tegyük meg emberként.
Gratula!
Kedves Irén!
Nagyszerűen megfogalmaztad ezt a szomorú témát, egészen át tudtam érezni a versedet. Nekem is különösen nagyon tetszik a zárás!
Szeretettel: barackvirág
Egy szakítás fájdalmát , szomorúságát emberként kezelni felemelő.Meglágyítja utolsó versszakod az érzést.
Szeretettel:Selanne
Kedves Fél-X! Köszönöm a hozzászólást.Pontosan így éreztem mindig, ahogy írod. Csak zárójelben és okulásul, rá is fáztam…
Kedves Selanne és barackvirág! Mindig igyekeztem emberhez méltóan viselkedni, ami nehéz sokszor, de úgy tanítottak anno, hogy megéri. Ma azt hiszem, sokan másképp gondolják. Ezért ott is tartunk, ahol…
Köszönöm véleményeteket!
Kedves Irén!
Csak így szabad s így (is) lehet pontot tenni egy beindult, de révbe soha meg nem érkező szerelem végére.
Szívünk s a lelkünk is a válásutáni nyugalomra vágyik.
Pontosított vers, gratulálok.
Szeretettel, Inda.
Kedves Futóinda, megtisztelt, hogy véleményezted. Köszönöm.
Kedves Irén!
Szép, kifejező alkotás, bár az "Eh" nem igazán tetszett, és a vége sem annyira. Valahogy olyan, mintha az ember képes lenne megvonni a vállát, és minden mindegy alapon intézni a dolgait – én nem vagyok képes, biztos ezért böki a csőröm. De a többi rész nagyon nagyon tetszett.
Miléna
Kedves Miléna! Igen, a vége direkt ilyen. Húsz éve még más véget írtam volna, (talán) de az élet lenyugtat, az indulatok csendesednek, és jobb megbeszélni dolgokat, mint kikaparni a másik szemét. Főleg, ha a természeted eleve másmilyen.
Köszönöm, hogy véleményezted. Szeretettel Irén
Kedves Irén!
Méltóságteljes elválás. Lehet vége egy szerelemnek, de amit az eltöltött szép időszak jelentett (mert biztosan az is volt) megtagadni nem szabad. Még akkor sem, ha az évek alatt változtak az érzések és rengeteg fájdalmas pillanatot éltünk át. Emberségesen is meg lehet beszélni, ahogy írod, akár egy kávé mellet.
Tetszett a versed, szeretetel gratulálok hozzá.:
Zsóka
Kedves Zsóka,
pontosan úgy van, ahogy írod. Persze a vérmérsékletek nem egyformák, de aki szeretett, annak mindig nagy fájdalom a szakítás, ha mutatja, ha nem. Régebben tragédiaként éltük meg, aztán az ember általában (szerencsére) rájön, hogy utána is van élet…
Köszönöm, ölellek
Irén