szundikál mellettem az éj
halmazokat építek
csillagokból
végigrakom vele a testét
a hajlatokba is jut
az ablak nyitva
parányit libben a függöny
néhány kacaj kiszökik a résen
ritka a pillanat
szinte áttetsző
tavasz van vagy nyár
magam sem tudom
4 hozzászólás
Tetszik. Jó egy kicsit így "megszelídülve" lenni.
Kati
Örülök Kati! Köszönöm!
Nagyon-nagyon tetszik! Kiforrott, nagyon megtalált.
Laca 🙂
Nagyon örülök neki Laca! Köszönöm.