Megkezdett léptem inog zavarodottan,
akár a félbeszakadt megemlékezés,
saját nyomomba visszalépni oly nehéz,
mint mikor kész egyenletből számolunk vissza,
hogy a kezdetből miért is lett nulla,
merről is jöttünk, hol tértünk le jobbra,
szárnyaltunk idáig, vagy csak fokról fokra
ragadott el az utazás bája,
a kanyargós ösvényen függő kötélpálya,
majd csillénk hangos dörrenéssel
földet ért a völgyben, s leszállt az éjjel,
fekete éj, fekete szénnel.
Álmodunk.
Rémálmot vörösen izzó kályháról,
mások otthonos földmélyi bányáról.
Vagy épp puha gyermeki tenyérbe vágynak,
ívesen repülni, s koppanni fának,
kopogtatni az ébredő világnak,
oda is, hol gyémántot várnak.
Adjanak el maszatos, nincstelen gyermekek,
szenet vegyenek, szenet vegyenek!
5 hozzászólás
Kedves Csaba!
Nem vagyok benne biztos, hogy jól értelmezem-e a versedet. Nekem az jön le belőle, hogy az elszegényedés miatt, bizonyos területeken megindultunk a fejlődés útján vissza.
Nekem tetszik!
Az álmok változók, személyre szabottak… Vagy mégsem?
Gratulálok, Judit
Zsolt, ez érdekes meglátás, mindenki mást lát egy-egy versben, de valóban, részben egyetértek a olvasatoddal, ez is egy értelmezés. Amikor megírtam, akkor leginkább a sorstalanság, a bizonytalanság, a jövőtől való félelem, a magára utaltság érzések árasztottak el. Valami ilyesmit akartam kifejezni a csille zuhanásával (több évtizeden keresztül házunktól 50 méterre haladtak a csillék a kötélpályán, s gyakoriak voltak az ehhez hasonló történések).
Köszönöm, Judit! Igen, az álmok személyre szabottak! Vagy mégsem? 😀 Lehetnek azért közös álmok, hiszen ez kapcsolja össze az embereket, s a kibányászott szén is szeret társaival összekoccanni időnként. 🙂
Kedves Csaba!
József Attila "szegényversei" jutottak eszembe versed olvasása közben. A csupa ragrím, a sok azonos, vagy hasonló végződés a szöveget is figyelembe véve a szegénységet idézi.
Jó a feltett kérdés, a töprengés: vajon hol rontottuk el? Mi rontottuk el?… S a befejező két sor egy hatalmas felkiáltójel. Nem oldja, hanem elmélyíti a feszültséget. Gratulálok versedhez!
A sok ragrím inkább az én szegénységi bizonyítványom. 🙁 Mindenesetre örülök, hogy tetszett.