Szenvedj!!! Álld ki a kínokat,
Mit a pokol mélye tartogat!
Halott tested minden porcikáját,
Dögevő állatok lassan zabálják!
Kerülj pszihopaták fogságába,
Kik beleid kiskanállal szedik ki, tálba!!!
Érezd azt, hogy jobb lenne talán,
A gyors és fájdalommentes halál.
Szemeidbe szórjanak sót,
Adjanak a kezedbe egy ásót!
Hadd ássad ki vakon a sírod!
És tudd: Ott fekszel, ha kiállod kínod.
3 hozzászólás
Kedves Jean, e versben erős dühprojekció ordít szembe vélünk. Mintha mikor fogalmaztad volna, méllyen megbántott lelked próbálnád kezelni.
Nem az üzenetén gondolkodik az ember, hanem, hogy miféle sérelem eredményeképp lehet íly módon segélyért kiáltni..
Ha enyhült némiképp sérelmed, akkor érdemes lenné átfésülgetni, kiszárogatni a versed.
Hagyd, hogy heverjen még fiókodban.
Verstanilag nem kifogásolom ezt a különleges köteményt, de tartalmilag nem túlzás ennyi rosszat kivánni valakinek? A pokolból még ne tért vissza senki, nem tudjuk milyen, minden halandó sorsa dögevők szájában van. A középkor is tovatűnt, hogy valakinek kis kanállal szedjék ki a belét a középkori kinzó kamarákban. Ísten mentsen, hogy visszajőjjenek azok az idők, amikor ellenségeink /számos példa volt/ saját sírunkat ássatták, az valóban nehezebb a halálnál is. Memento mori! Inkább a szeretet költeményét olvasnám, mint a sírásásét. Elnézést. Munkácsy
Szia!!!
ATYA. ÚÚÚÚÚR ISTEN!!!! Nem semmi ezt fájdalmas volt olvasni. ÁÚ =S =) Gratu!!