Hozzád bújnék, ha esténként
A könyvek fölé görnyedek,
Hozzád bújnék, szerelmedért
Átnyújtanám a lelkemet.
Hozzád bújnék, éjjelente
Lecsukódik fáradt szemem,
Hozzád bújnék, vigaszodért
Feláldoznám az életem.
Mikor elcsigázva, könnyek
És kínok között küszködöm,
Mikor már nincs remény, álom,
Nem létezik jóság, öröm,
Mikor semmi nem számít már,
Nincs boldogság, nincsen siker,
Gondolatban csak Te maradsz,
Te vagy egyedüli, ki kell.
Segíts, hogyha megkérlek rá,
Nyújtsd vigaszod, szereteted,
Oltalmazz meg fájdalmamtól,
Tudd, hogy mi kell, nyújtsd a kezed.
Engedd meg, hogy bízzak benned,
Magányomban szeresselek,
S történjen is bármi köztünk,
Soha el ne felejtselek!
1 hozzászólás
A vers tartalma formája igazán jó, általában a rímek is helyén vannak. Látom, hogy a szótagokat is számlálod. Azonban ez nem mehet az érthetőség rovására. Két helyen tapasztaltam, hogy a mondatból hiányzik egy-egy szó.
Egyébként a bízni – ikes ige! Tehát azon a helyen helyesen: bízzam!
Üvözlettel: Kata