Szerelmes voltam, már nem vagyok,
Aki szeretett, rég elhagyott,
Ezért fájnak úgy a nappalok,
Bár szívem továbbra is dobog,
És a játékban újra hatost dobok,
Szerencse van, s ez nagy dolog,
Velünk vannak az angyalok,
S ekkor leszünk boldogok,
Ó,ó csak folytasd utad, menj tovább,
Haladj előre, vár a szivárvány,
És a csoda világ, s a kívánság
Többé már nem csak vágy,
hanem a teljes valóság,
Hidd el, közel van már a boldogság,
Rád a siker és jólét vár,
Tegyél tovább érte hát!
Bíztatlak, csak így tovább!
3 hozzászólás
Szia aphrodite!
Fura dolog ez a szerelem, mert a szakítás, az elválás, és az ebből származó hiány irgalmatlanul fájnak, ugyanakkor ha teljesen lemondunk az ilyen kapcsolatokról, úgy érezzük, valami hatalmas lehetőséget szalasztunk el az életünkben. Ilyenkor borzasztó nehéz harag nélkül gondolni a másikra, és biztatni őt a sikerességre. Ez a hozzáállás nagyon szimpatikus a versedben. Szépen körbejártad a témát.
Üdv.:Tamás
Kedves Aphrodite!
Versed valóban azért nagyon érdekes, és ritkaság, hogy belenyugodtál abba, hogy elhagytak, mégis, neki sok szépet és jót kívánsz neki. Mindezt teszed egy szerelmes versbe, szép költői gondolatokkal, teljes nyugalommal. Mindez szép lélekre vall.
Versedet szeretettel olvastam: Kata
Kedves Finta Kata és Jerrynostro!
Köszönöm hozzászólásotokat. Versemben nem csak kettőnkre gondoltam, hanem a többi szerelmes párra is, akiknek sajnos valamiért szakítaniuk kellett. Én elfogadtam az Ő döntését, még ha fáj is ez nekem. Igazából az történt, beleszóltak a kapcsolatunkba, tévhitek és pletykák által. Egyéb okok miatt sem volt megfelelő a helyzet, nem baj, majd lesz helyette jobb, remélem. Mindkettőnknek és a többieknek is.
Üdvözlettel:
Aphrodite