Torkomba harap az éjszaka,
majd fáklyát gyújt a feneketlen kútban.
Sebeimet égeti a magány lángja,
s nem oltja el holmi képzelgés,
nedves álom…
Csakis csókjaidra vágyom.
Szervusz Csaba!
Ha már szomjúság, nekem egy kupa (kissé torz) jutott eszembe a vers külsejéről. 🙂 Egyébként tetszik ez a rövid tömörség, mert így is benne van minden.
Üdv, Balázs
Üdv, Balázs!
Örülök, hogy erre jártál! A formája? Észre se vettem! 😀 Mindig balra zártan írok általában, és az eredménytől függ, hogy van-e kedvem utólag középre zárni. Köszönöm szavaidat!
Csaba
Ügyes. Semmi ömlengés, huzavona, rímkényszer. Ahogy szoktad, minden erőszak nélkül, bele a közepébe, hadd szóljon. Ez nagyon jól áll neked, már-már ragaszkodom hozzá, hogy így maradjon.
Szia Csaba! 🙂
Nagyon lemaradoztam, de vannak útjelzők, amelyek irányítgatnak, hívogatnak. hát… itten vagyok. 🙂
Hat sort publikáltál középre rendezve egy gyönyörűséges kategóriába, én pedig tátom a szám…
Ebbe a néhány sorba én nagyon belefészkeltem magam, a képeket megéltem, fürdőztem bennük, ahogy csak lehet.
Nagyon tetszik, mert az egyéniséged tükröződik, verstanilag is megfelelő, legalábbis számomra. 🙂
Namármost az vagyon, hogy talán néha "a talajt is érinti a kis gumicsizmás lábacskája" Kankalinnak, úgyhogy két lábon állva a stabil talajon közlöm, hogy kicsiny versed ütősen összerendezett. 🙂 Mindig értéket kapok itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen újbóli kimerítő véleményedet. :)) Örülök, hogy ez a pár sor is ilyen reakciót váltott ki belőled. Lemaradoztál?? Dehogyis… sőt, én vagyok az, aki az írást és magát az oldalt is hanyagolja egy ideje már, de ez majd változik, és ahogy megpróbálom majd bepótolgatni a hiányosságokat akinél csak tudom, úgy nálad is mindenképpen! 🙂
Még egyszer köszönöm szavaidat!
Üdv: Csaba
22 hozzászólás
Kedves Csaba! Versed rövid, mégis többet mond, mintha hosszasan írnál. Szépen szerkesztett, nagyon jó! Gratulálok! Üdvözlettel:Magdi
Köszönöm, Magdi! Hosszabbra terveztem, de elég hamar eljutottam a végkifejletig. Utólag pedig nem szeretem bővítgetni, hogy hosszabb legyen.
Szervusz Csaba!
Ha már szomjúság, nekem egy kupa (kissé torz) jutott eszembe a vers külsejéről. 🙂 Egyébként tetszik ez a rövid tömörség, mert így is benne van minden.
Üdv, Balázs
Üdv, Balázs!
Örülök, hogy erre jártál! A formája? Észre se vettem! 😀 Mindig balra zártan írok általában, és az eredménytől függ, hogy van-e kedvem utólag középre zárni. Köszönöm szavaidat!
Csaba
Ügyes. Semmi ömlengés, huzavona, rímkényszer. Ahogy szoktad, minden erőszak nélkül, bele a közepébe, hadd szóljon. Ez nagyon jól áll neked, már-már ragaszkodom hozzá, hogy így maradjon.
Üdv,
A.
Kösz, Andi! Bár ahogy mostanában emlegeted, hogy nincs rímkényszer, mintha tudatalatt mégis azt várnád tőlem. 😀
Nem, az nem te lennél. 😉
Látom, most magadra találtál.
Ha te mondod… :))
Jó ez, Taz, nagyon.
Kendőzetlen kimondás, sallangok nélkül, szép képeket használva.
Andi véleményét erősíteném – ha szabad.
Szabad, persze. :)) Köszönöm, hogy írtál hozzám, elég rég nem "beszélgettünk". 🙁
Jó ez Csaba, olyan amikor eléget belül a szerelem…
Gratu!
Szeretettel:Marietta
Köszönöm, Marietta!
Ez a rövid versed, igazi férfias!
Gratulálok szeretettel: oroszlán
Kösz szépen!
Kedves Csaba !
Rövid, tömör, benne van minden: őszintén és nyíltan, gratulálok alkotásodhoz.
szeretettel: Susanne
Köszönöm, Susanne, örülök, hogy nálam jártál!
Na EZ kell ide 🙂
Szeretem egy versben a rímeket, de fel se figyeltem rá, hogy egészen a végéig nincsen benne egy sem. Így kell ezt.
Köszönöm, Dregnan, örülök, hogy tetszett.
Kedves Csaba!
Néhány sorod nagyon is kifejező! Szenvedő hangulata megragad, aztán hirtelen átvált vágyakozásba. Ez igen! Üdv. Szilvi
Köszönöm, Szilvi!
Szia Csaba! 🙂
Nagyon lemaradoztam, de vannak útjelzők, amelyek irányítgatnak, hívogatnak. hát… itten vagyok. 🙂
Hat sort publikáltál középre rendezve egy gyönyörűséges kategóriába, én pedig tátom a szám…
Ebbe a néhány sorba én nagyon belefészkeltem magam, a képeket megéltem, fürdőztem bennük, ahogy csak lehet.
Nagyon tetszik, mert az egyéniséged tükröződik, verstanilag is megfelelő, legalábbis számomra. 🙂
Namármost az vagyon, hogy talán néha "a talajt is érinti a kis gumicsizmás lábacskája" Kankalinnak, úgyhogy két lábon állva a stabil talajon közlöm, hogy kicsiny versed ütősen összerendezett. 🙂 Mindig értéket kapok itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen újbóli kimerítő véleményedet. :)) Örülök, hogy ez a pár sor is ilyen reakciót váltott ki belőled. Lemaradoztál?? Dehogyis… sőt, én vagyok az, aki az írást és magát az oldalt is hanyagolja egy ideje már, de ez majd változik, és ahogy megpróbálom majd bepótolgatni a hiányosságokat akinél csak tudom, úgy nálad is mindenképpen! 🙂
Még egyszer köszönöm szavaidat!
Üdv: Csaba