Elfáradtam azt hiszem
Ezt a testet régóta viszem
Elnehezedett a lábam
Kezd görnyedni a hátam
Mégsem a test nehéz
Hanem ki velem szembe néz
A lelkemre rakódott múlt
Egyszerre a holnap elé nyomult
Kövek gurulnak elém
Át lépném – ha merném
De megtorpanok folyton
A félelmet magamban hordom
Gyenge vagyok feléd nyújtom a karom
Te segíts engem – így akarom
Te ismered a múltamat
Te láttad megvívni harcomat
Ha segítenél újra felállni
A holnapot bizakodva várni
Görnyedt hátam egyenessé válna
Így kulcsolnám kezem hála imára.
27 hozzászólás
Kedves Valika!
Még sosem olvastam Tőled, ilyen megadó "könyörgést". Bizony az élet elnehezíti testünket, lelkünket, s néha kell egy kapaszkodó.
Ölellek: pipacs .)
Kedves Valika!
A versed olyn, mint egy ima, vagy könyörgés fel a Magasságba. Talán az is. Tele érzelemmel, gyötrelemmel – s a végén mégis egy kis remény csillan fel. Nagyon szép és megható. Akár helyettem is elmondtad, de ezt én nem tudnám ilyen szépen megfogalmazni. – Remélem, mindez Nálad csk múló csüggedés.
Szeretettel: Kata
Drága Vali!
Úgy legyen ahogy szeretnéd! A köveket meg gondolatban odébb lököm ne legyen utadba!!!
ne szomorkodj, remélem még fogunk együtt nevetni drága Vali!
szeretettel-panka
Nagyon szép kérelem.
Gratulálok kedves Vali!
Szeretettel, Judit
Kedves Ica!
Köszönöm,hogy olvastad versemet. Valóban jó ha van kapaszkodó, és az sem baj ha az a hit. A hit ugyanis nem tud bántó lenni senki számára, mert az magánügy. Én mégis miért írok róla már-már sokadszor? Nos erre nincs magyarázat. Akkor, és arról írok ami épp a felszínre tör a lelkemből.
Szeretettel üdv:Vali
Drága katám!
Bizony a kor előrehaladtával elgyengülünk. Én hála Istennek jól vagyok. A koromat csak kevesen tudják. Nem szágyenlem, de nem is dicsekszem vele.Néha valóban érzem ,hogy nem ugy mozdulok mint húsz éves koromban, de ez természetes.A versem indítéka tehát nem betegség, nem csüggedés. Valami miatt most erről írtam.Más problémája hozta ki belőlem ezt az érzést. Én már csak ilyen vagyok.
Szeretettel ölellek:Vali
Drága Pankám!
A kövek odébb lökését köszönöm.Téged ismerve inkább megszakadnál de akkor is segítenél másokon. Mint lentebb írtam semmi baj csak elmélkedtem, beszélgettem kicsit VELE, tudod jóban vagyunk, ezért merek kérni néha magamnak is, de legtöbbször másoknak.Majd nevetünk még együtt remélem, hiszen tudod, – "a mosolyt a boldogság szüli, a nevetést az öröm, a röhelyt az ostobaság". Mi az utóbbit nem szoktuk elkövetni.
Szeretette ölellek:Vali
Juditkám!
Köszönöm hűséges látogatásodat, és a gratulációdat.
szeretettel üdv:Vali
Szia Vali! 🙂
Hú, de megmozgattad a fantáziám! A tartalom és a forma is önálló életre kelt bennem. Nagyon tetszik, hogy nem használtál írásjeleket, mert magam alakíthatom a gondolatsort saját felfogásom szerint, ami valószínűleg csaknem minden kövecskénél találkozik a tiéddel. Vizuálisan elképzeltem ezt a verset kis kezdőbetűkkel, eszerint csak azt a nyomatékosított "Te" szót írnám mindháromszor naggyal, mert így kiemelt hangsúlyt kapna. A végén a pontot meghagynám, esetleg "…"-tal zárnám.
Bocsánat, hogy belekontárkodtam, persze csak így gondolatban, de magával vitt, kínálkozott. 🙂
Nagyon tetszik az egész, hiteles, tiszta érzésekkel teli vallomás és fohász.
Szeretettel: Kankalin
(Egy apróság: "átlépném".)
Kedves Valika,
Kérésedet meghallgatja az Úr, Ő ingyen adományoz, szeretetben.
Szép vallomás.
Szeretettel
Emese
Szia Kankalin!
Köszönöm,hogy ennyi időt fordítottál rám. Tudod, – én még mindig papíron ceruzával, tollal írom a verseket. Csak úgy ahogy kiömlik a szó. Kisbetűvel elejétől a végéig. Aztán mikor gépre kerül, kialakul a forma. Valahogy mostanában minenkor nagy kezdőbetűsek a verseim,/legtöbbje/ de egyetértek azzal amit írtál. Jó lenne, de ez már marad így. Amikor a verset feltettem írtam megjegyzést is, talán szó szerint azt amit Te írtál, hogy értelmezze mindenki sajátjaként. Aztán töröltem,. Nem tudom miért, de nem tartottam illendőnek.Te most ide írtad, köszönöm./az apróság nem is apróság ,azt is köszike, jav-ni fogom/
Szeretettel üdv:Vali
Kedves szavaidat köszönöm Emese.
Szeretettel üdv:Vali
Szia Vali!
Sokszor én magam is imádkozom, egy földön túli Erőhöz. Az életünk számtalanszor partra vetődik, megrekedve a száraz homokszemeken. Olyankor én is félek, megriadok. De a hitem segít, s mire felocsúdok, már jön is az újabb dagály, mely tovább visz és újra erőt ad.
Nagyon szép, meghitt a versed minden szava. Gratulálok!
Szeretettel R.
Megindító vers.Megható könyörgés.Segítsen…
Üdv:Aine
Vágyakozás valamire és valakire.Egy társra egy segítőre,aki az élet nehézségein átsegít. sokan élnek társas-társtalan életet. Sokak nem tudják elmondani,vagy sokakat hallgatnak de mégsem értenek. Nekem nagyon tetszik! Mondhatni "átjött" amit ki akartál fejezni vele. Szép.
Kedves Tamás!
Részletesen, pontosan követed, mi a helyzet ma, milyen körülmények alakultak ki, hová fajult, hová tart ez a világ. Versed mondandóját megkoronázza az utolsó szakasz felhívása! Nagyon elgondolkodtató, amit elénk tártál. Sok embert megtévesztettek, s ha nem áll meg a lendület, talán a vesztünkbe rohanunk. De ne legyen úgy!
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Magával ragadtak soraid…olyan szép a versed:)))
Szeretettel: Éva
Kedves Sorskerék, Aine, István, Kata és Éva!
Hosszú idő után végre megint tudom használni a gépet. Köszönöm az értékes hozzászólásokat.Öröm számomra,hogy a sorok valami módon mindenki számára jelentőséggel bírnak.
Szeretettel üdv : Vali
Kedves Hova!
Már többször próbáltam hozzászólást írni ehhez a versedhez, de az én gépem is rakoncátlankodik, mire elküldtem volna, mindig elszállt. Talán most sikerül!
Egy őszinte, érzésekkel teli fohász, veled éreztem át minden sorát. Kívánom, imád mielőbb meghallgatásra találjon! Nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok:
Zsóka
Kedves Valika!
Én is voltam itt már. Ne haragudj rám, de nem tudok mit kezdeni azzal, hogy a Tamásnak írt véleménnyel itt is találkozom. Én mindig másolom a véleményt (mivel a gép időnként hamarabb záródik, mint hogy fölvenné az ójbbat). Valahogy rosszul sült el.
Egy szép ima, fohász a versed, mivel valamilyen gondolattól nem tudsz szbadulni. A lelked nehéz pillanatait örökítted meg – szokásodoz híven, nagyon tetszetős formában.
Szeretettel ölellek: Kata
Nem tudom, hogy kerültelek el Valika! Hála Katának láttam, hogy hozzászólást írt a verscím segített ide. A versedet olvasva látlak magam előtt, még a hangod is felidézem. Szépet írtál, megható ima, könyörgés teli a Te gazdag érzelem világoddal. Köszönöm!
Ölellek:Marietta
Kedves Zsóka, Kata és Marietta!
Sajnos az aktivitásom valahogy elszállt, annyi más tennivalót hozott a nyár. Azért néha benézek és szemezgetek a régi és új írótársak művei közt. Köszönöm,hogy nálam jártatok.
ez a fohász a pillanat műve volt. Szoktam ilyet művelni, de nem kerül mindig "papírra."
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Átéreztem már ezt! Gyönyörűen írtad meg!!!!!!!!
Nagyon tetszik!
Mély érzésű!
Szeretettel:
Nairi
Kedves vagy, köszönöm.
Szeretettel ü.Vali
Ritkán érek rá mostanában, de ezt a versed ma többször is elolvastam.
Őszülő halántékkal gondolom, remek lett kedves Hova.Elismerésem!
ruca
Úgy érzem,vakamit félreértettél kedves Hova. Azt nem tudom,milyen a te halántékod, az enyém azonban őszül, mint írtam alant, a vessző is erre utak,
ruca
Kedves Ruca!
Köszönöm elismerő szavaidat. Azt azonban nem tudom mit értettem félre, de ez legyen az én bajom. Nekem nem csak a halántékom hanem minden hajszálam ősz már, de ez nem fáj.
Szeretettel üdv:hova