Magányosan áll az esőben, fáradt szemét
elhomályosítják a szúrósan szitáló könnyek.
Nyomasztóan kopott múltja időtlen színterén,
ólomhadseregnyi emlék szorongva szétrebben.
Menekülőterve: engedd el hamar félelmedet.
Szívedhez hű a bájos védtelenség, min túl ne adj,
s ami úgyis poshadt vérbőséggel marja lényed,
az a végzeted, s egy dobbanás alatt, elillan a pillanat.
14 hozzászólás
Kedves Angyalka!
"Angyalian" szép gondolatok!..:) Gratulálok szeretettel: Lyza
Kedves Lyza!
Köszönöm hozzászólásod, megtisztelő, hogy nálam jártál! Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi!
Ez megint szuper lett.
Szeretettel:Eszter
Kedves Eszter!
Köszönöm. Üdv. Szilvi
A pillanat hamar elillan valóban, de te megfogtad. Sikerült az ihletettségedet ebben a két versszakban
kifejezni. Gratulálok!
Szertettel üdv:Vali
Kedves Angyalka!
Megint egy csodaszép,mély
gondolataoktól fénylö írás!
Nagyon tetszik
lényeget,feleletet keresö írásod!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Nagyon szépet írtál Angyalka, gratulálok!
Szeretettel: Magdi
Tömény megfogalmazás, de jó!
Szeretettel:Marietta
Kedves Szilvi !
Ez is egy pillanat, ami meg bennem ragadt, míg olvastam nagyszerű alkotásodat.
szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Hova!
Köszönöm hozzászólásod és azt, hogy nálam jártál! Jó a meglátásod! Üdv. Szilvi
Kedves Sailor!
Örömmel láttalak ismét! Köszönöm dícsérő szavaid! Üdv. Szilvi
Kedves Magdi!
Köszönöm, hogy ismét meglátogattál, mindig örömmel látlak! Üdv. Szilvi
Kedves Marietta!
Köszönöm hozzászólásod, hogy ismét nálam jártál és olvastál ! Üdv. Szilvi
Kedves Zsu!
Köszönöm, hogy meglátogattál és olvastál! Üdv. Szilvi