Szia Tóni! 🙂
Nagyon megfogott ez a vers, mert azon a bizonyos napon valóban senki nem gondol azokra, akik önhibájukon kívül nem lehettek anyák.
Örülök, hogy versbe foglaltad őket, ezzel engem is elgondolkodtattál, mert még jobban értékelem azt, amim van. 🙂
Verstanilag nagyon sokat fejlődtél, pedig nem könnyű neked.
Köszönöm az élményt és a gondolkodtatást. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Mig dolgoztam a főnököm mindig azt mondta, hogy látszik rajtam, hogy fiatalkoromban élsportoló voltam, mert még most is, midig az ár ellen úszok. Ez a tulajdonságom megmaradt még ma is, mert nem olyan verseket írok, nem azok a témáim mint a sokaságnak, nem úgy fordítok mint a műfordítok, sohesem veszek részt semmilyen pályázaton, sem antológiában, nem akarok kiadni verseskötetet, nem a zsüriknek írok, egyszerűen, én akarok maradni.
Talán ez mindazért van, mert szeretem a "magányos farkas" életet, és úgy látszik ezt sikerült elérnem, mert sokan a semmitmondó hozzászólásaikkal nyugton hagynak, egy pár kivételével, akik(mint te is )ha írnak, elfogadbnak annak ami vagyok.
Hálásan köszönöm,
és üdv Tóni
Kedvs Ica!
Itt is. Igen, sokan vannak, de nem mindenki érdemli meg a velükérzésünket, Sajnos sokan évekig képesek minden megtenni, hogy nehogy másállapotban maradjanak mert a pénz a kerriere fontossab, Mikor aztán mindkettő megvan, a kersett pénzt arra költik, hogy végre úgy mardjanak, a karrierjüket pedig tönkre teszik, mert azt okolják az elnem ért boldog anyai létért.
Kösznöm a válaszöd és
üdv Tóni
Megfelelő alkalommal hoztad elő ezt a témát. Hisz vannak sokan, aki szívesen lettek volna anyák, de a sors másképp rendelte.
A másik végletet már én is leírtam, de még nem tártam a nyilvánosság elé.
Még pedig azt a helyzetet, hogy valakinek nincs anyja (akár azért, mert elvitte a szülés, akár azért, mert eldobta a gyermekét), ezért nem tudja azt sem, hogy mi az anyai simogatás.
Versed tetszett. Szeretettel gratulálok. István
Kedves István!
Sok versemnek a témája, sok alkotónak tabú, mert az olvasók nagyon gyorsan egyes témáknál magukra ismernek, és ameddig az a pozitiv oldalon van tetszik nekik, de ha vers egy rosz cselekedükre, tettükre emlékezteti őket, akkor nem a tettet itélik el, hanem az alkotást, több ízben magát az alkotót is. Igy hat inkább olyasmit írnak amelyben nagy a reményük a dicséretre. Az igazság azonban az, hogy egy nem őszinte dicséret több embert tönkre tett mint egy őszint kritika. Én már írtam az árva gyerekeről, akulcsos gyerekről, a rosszúl bánt anyákról, rendhagyó verset a halottak napjáról, egy elhagyott ember a betegége által stb. Mint látod a hozzászólások mennyiségén mi lett a vége. De nem izgat, az első nap megfogadtam, ameddig egy olvasóm is lesz, tovább írok. Eddig még Volt.
üdv Tóni
8 hozzászólás
Szia Tóni! 🙂
Nagyon megfogott ez a vers, mert azon a bizonyos napon valóban senki nem gondol azokra, akik önhibájukon kívül nem lehettek anyák.
Örülök, hogy versbe foglaltad őket, ezzel engem is elgondolkodtattál, mert még jobban értékelem azt, amim van. 🙂
Verstanilag nagyon sokat fejlődtél, pedig nem könnyű neked.
Köszönöm az élményt és a gondolkodtatást. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Mig dolgoztam a főnököm mindig azt mondta, hogy látszik rajtam, hogy fiatalkoromban élsportoló voltam, mert még most is, midig az ár ellen úszok. Ez a tulajdonságom megmaradt még ma is, mert nem olyan verseket írok, nem azok a témáim mint a sokaságnak, nem úgy fordítok mint a műfordítok, sohesem veszek részt semmilyen pályázaton, sem antológiában, nem akarok kiadni verseskötetet, nem a zsüriknek írok, egyszerűen, én akarok maradni.
Talán ez mindazért van, mert szeretem a "magányos farkas" életet, és úgy látszik ezt sikerült elérnem, mert sokan a semmitmondó hozzászólásaikkal nyugton hagynak, egy pár kivételével, akik(mint te is )ha írnak, elfogadbnak annak ami vagyok.
Hálásan köszönöm,
és üdv Tóni
Tóni, a "magános farkas" szindrómával egyetértek. Én is kedvelem ezt a szerepet. 🙂
Kedves Kankalin!
Úgye, sokkal jobb nevetni akkor amikor kedved van, mint csak udvariasságból, amikor a másik elvárja…
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Köszönöm neked , hogy gondoltál azokra is akik "fájdalmukat egyedül hordozzák."
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedvs Ica!
Itt is. Igen, sokan vannak, de nem mindenki érdemli meg a velükérzésünket, Sajnos sokan évekig képesek minden megtenni, hogy nehogy másállapotban maradjanak mert a pénz a kerriere fontossab, Mikor aztán mindkettő megvan, a kersett pénzt arra költik, hogy végre úgy mardjanak, a karrierjüket pedig tönkre teszik, mert azt okolják az elnem ért boldog anyai létért.
Kösznöm a válaszöd és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Megfelelő alkalommal hoztad elő ezt a témát. Hisz vannak sokan, aki szívesen lettek volna anyák, de a sors másképp rendelte.
A másik végletet már én is leírtam, de még nem tártam a nyilvánosság elé.
Még pedig azt a helyzetet, hogy valakinek nincs anyja (akár azért, mert elvitte a szülés, akár azért, mert eldobta a gyermekét), ezért nem tudja azt sem, hogy mi az anyai simogatás.
Versed tetszett. Szeretettel gratulálok. István
Kedves István!
Sok versemnek a témája, sok alkotónak tabú, mert az olvasók nagyon gyorsan egyes témáknál magukra ismernek, és ameddig az a pozitiv oldalon van tetszik nekik, de ha vers egy rosz cselekedükre, tettükre emlékezteti őket, akkor nem a tettet itélik el, hanem az alkotást, több ízben magát az alkotót is. Igy hat inkább olyasmit írnak amelyben nagy a reményük a dicséretre. Az igazság azonban az, hogy egy nem őszinte dicséret több embert tönkre tett mint egy őszint kritika. Én már írtam az árva gyerekeről, akulcsos gyerekről, a rosszúl bánt anyákról, rendhagyó verset a halottak napjáról, egy elhagyott ember a betegége által stb. Mint látod a hozzászólások mennyiségén mi lett a vége. De nem izgat, az első nap megfogadtam, ameddig egy olvasóm is lesz, tovább írok. Eddig még Volt.
üdv Tóni