Amikor zavaros a tekinteted
A köd lassan leszáll,
az esti félhomályban
a képek lassan eltűnnek,
de nem, ez nem a köd:
Ezek a szememet
elhomályosító könnyek.
Elmerengtem az estében,
mindig ebben az időben
azt várom, hogy jönnek,
de nem, ő ma sem jött:
És újra elhomályosítják
a szememet a könnyek.
Állok kinn a sötétben,
ilyenkor mindig készülök
a csapat vár, hogy menjek,
de nem, én ma nem megyek:
Győztes te úgy sem lehetsz,
ha könnyben úszik a szemed.
Örökös vesztes vagyok,
néha már azt gondolom
becsukom a nagy könyvet,
de nem, ma nem engedem:
Az öklömmel törölöm ki
a szememből a könnyet.
Állok, a többiek néznek.
hogy kezeim reszketnek
szemem a könnytől ragyog,
de nem, én ma nem sírok:
Azért könnyes most a szemem
mert én nagyon boldog vagyok.
Állok mint a szamár a ködben,
nézek, de már nem merengek
állok, de semmire sem várok,
de igen, ma azt én megteszem:
Elmegyek hozzá még ma este,
és az unokámat a karomba zárom.
Wenn dein Blick unklar wird
Der Nebel senkt sich langsam,
in die Abenddämmerung
verschwinden die Bilder,
aber nein, das ist nicht der Nebel:
Das sind die Tränen
die meine beide Augen benebeln.
Jeden Abend zu dieser Zeit,
bin ich in Gedanken versunken
bleibe zu Hause und warte,
aber nein, Sie ist nicht gekommen:
Und wieder sind meine Augen
in traurigen Tränen verschwommen.
Ich stehe draussen im Dunkeln,
und langsam mache ich mich bereit
die Mannschaft wartet schon,
aber nein, heute bleibe ich in Hausen:
Du kannst kein Sieger werden
wenn aus den Augen die Tränen laufen.
Ich bin der ewige Verlierer,
manchmal wünschte mir
mein Schicksal wäre bald zu Ende,
aber nein, das darf ich mir nicht erlauben:
Und mit den beiden Fäusten wische ich mich
die laufenden Tränen aus den Augen.
Ich stehe da, und alle schauen mir zu,
wie mir die Hände zittern, und
die Augen von Tränen glänzen,
aber nein, heute Weine ich nicht:
Die Augen glänzen nur deswegen
weil ich heute so entschlossen bin.
Ich stehe wie ein Esel im Nebel,
bin nicht mehr in Gedanken versunken,
ich stehe nur da, aber warte nicht mehr länger,
aber heute, heute werde ich es machen:
Zu meiner Enkelin nach Hause gehen
und Sie endlich in meine Arme schliessen.
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Gyönyörű ez a vers, s lám hány féle könny is ködösíti el életünk során látásunkat. Ugyanolyan folyamat, s mégis más. Nem mindegy, hogy mikor miért…
Nagyon emberi érzésekkel találkoztam most Nálad. A várakozás és a döntés meghozatala között, a legnezebb.
Köszönetem!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Épp az elöbbi Haikuimban írtam le, mennyire is érdemes volt várni, és mennyit is szenvedtem még ez a husvét vasárnapja eljött. Ismét egy bizonyság arra, még létezik igazság a földön, csak sűrűn nagyon is sokat tud várakoztattni magára. Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Mély vers!!!! Az érzések kavarognak bennem: szomorúság és öröm keveréke.
Kívánom, hogy váljanak valóra az álmaid!!!!! Tegyél érte, és meglesz a gyümölcse!
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Hálla Istennek, már meg is volt. A legszebb husvétunk volt az utóbbi száz évben. Még most is alig hiszem el.
üdv Tóni