Oly ritka pillanatokon, amikor
bútól-bajtól végre már üresen
másként látja a világot szemem,
leng ünnepi hangulat, mint karácsony
lelkemen. Kivirágzik észrevétlen,
akár naptól a rózsa, s fájdalmak,
imák, ősi, bús zsolozsmák helyett
– hó alól virág – hozza lakodalmak
mosolyát ez ünnepváró tolvaj
pillanat. Tömjén tömény illatával,
már béklyók nélkül, könnyű szárnyakon
szárnyal, majd nyugodva elpihen
a fenyőgallyakon és feldíszített
fenyvesek várják…várják már nagyon…
11 hozzászólás
Az utolsó mondat kicsit hosszu lett de sebaj, nem rossz.
Üdv
Nagyon jó vers. Jó a ritmusa, abszolút hitelesen közvetíti az ünnepi és ünnep utáni hangulatot. Nem is tudom eldönteni, melyik vonzóbb, mindkettőt olyan finomnak írtad le.
Szép ünnepi hangulatot varázsoltál a Tavaszba, öröm volt visszagondolnom a Karácsonyra:)
Gratulálok:)
Kellemes hangulat, ünnepi öröm.
Ezt az érzést hozta elő ez a szép vers.
Örülök, hogy olvastalak.
Köszönöm, hogy olvastátok
Az első verszak a meghatározó..
Ennek szellemében olvastam tovább, és megértettem, az elkalandozást.
Ez olyan jó és kellemes "csakúgy írom", de őszintén gondolom, vers…
Nagyon jó!
Üdvi: d.p.
valóban olyan vers:) köszönöm, hogy olvastad
Kedves András! Jó volt olvasni a versed, tetszik a technikád, a gondolatsorod! Gratulálok hozzá! Andika
köszönöm, hogy olvastad Andika
Különösen a vers tördelése tetszett,lól kiemeli a lényeget,bár éppen ez okból könnyen belegabalyodhat a szálakba a figyelmetlen olvasó.
kösz, hogy olvastad gyogyo